Hogyan jelenik meg Margit történetében a középkor ember és világképe?

A középkori világkép alapja a Biblia keresztény szemlélete, amely a világot egy megtapasztalható (földi) szférára és tapasztalaton túli(transzcendens) szférára osztja kettős világkép jellemző) a tapasztalaton túli világ égi szintje, azaz Isten országa tokéletes, harmonikus, rendezett, örök es állandó. A földalatti szint, a sötétség, a gonosz erők, a sátán birodalma. A középkori gondolkodás rendszerében a földi világ tökéletlen,mulandó es változékony az ember szamara. A földi lét csupán átmenet az öröklét világába, ezért ahalál nem vég, hanem tapasztalaton túli öröklét kezdete. Az ember úgy kell éljen a foldi eletben, hogy mindenkor készen álljon a halállal bekövetkező nagy számvetésre; vagyis az ember földi életenek minősége, erényei es bűnei határozzak meg helyet az öröklétben. A kettős világképnek megfelelően a keresztény gondolkodás az embert is kettos természetének latja. Isten teremtményként anyagi esszellemi lény. A bűnbeeséssel a test a gonosz hatalmába került, de a lelek Istene, mivel Jézushalálával megváltotta bűneitől az emberiséget, a lelek szabad utat kapott a Mennyország, azüdvözülés fele. Ebből fakad, hogy az ember erkölcsi kötelessége a jóra való törekvés es az erényesélet. Ennek fontos összetevője az aszkézis.

Az aszkézis, a test megvetését, sanyargatását, az önmegtartoztató életmódot jelenti. A középkori értékrendben tiszteletre méltó es követendő magatartásként tartják számon.

A katolikus vallás irányította a középkori ember gondolkodásmódját. A Biblia volt a középkori világkép alapja. A világot tapasztalaton túli szférára és földi szférára osztotta. A megtapasztalható, földi szféra a középkori ember szemében tökéletlen, múlandó volt a tapasztalaton túli szférával szemben, amelyre a tökéletesség, rendezettség, állandóság volt a jellemző. A földi lét nem örökkévaló, csak átmenetet jelentett a tapasztalaton túli világba. Azt, hogy az ember a tapasztalaton túli szférába jut-e, földi élete határozta meg: bűnei, erényei, vagyis az, hogy mennyire élt Istennek tetsző életet. Aki nem élt Istennek tetsző életet, az örök kárhozatra jutott, a Sátán birodalmába, amelyet a gonosz erők, a sötétség jellemez.

A középkori gondolkodás az embert anyagi és szellemi lénynek látja. A jóra való törekvés,az Istennek tetsző élet gyakorlása volt a középkori ember feladata. Ezen világkép egyik jellemzője, az aszkézis volt. Az aszkézis a görög eredetű aszkeó szóból ered, melynek jelentése, gyakorol. Az aszkézis önsanyargatást, önostorozást jelent. A középkori emberre jellemző volt a külvilágtól való elfordulás, meditáció.

Szent Ágoston szerint a legjobb jó az Isten,.akinek az a célja, hogy az embert megmentse a Sátántól. A lovagság intézménye, amelyet a keresztes háborúk hoztak létre, a középkori ember világképét tágította ki. A lovagi ideál volt az egyik legelső eszmény, amely nem a másvilágon kereste az élet értelmét. Többek között a testi ápoltság, udvariasság, vidámság és a nők védelme tartozott a lovagok kötelességei közé.

Ezeket random másoltam 2 oldalról. Boronáld össze őket egybe.

Folytatás (szintén masolva):

A Margit legenda a középkori aszkézis és misztika hőseként mutatja be Margitot, aki az egyház által népszerűsített életideál megtestesítője volt.

Margit az önmegtagadás mintaképe volt, aszkéta, önsanyargató életet élt. A test igényeiben (tisztaság, ápoltság, egészség) a tökéletesség elérésének akadályát látta, ezért mértéktelenül sanyargatta és elhanyagolta testét (18 éves koráig nem fürdött, vasövet és vezeklőövet viselt).

Szolgálatkész volt, nem akart előnyökhöz jutni a származása révén. Amikor jó ruhát akartak ráadni, nem fogadta el: csak rossz ruhákban, rongyokban járt. Alázattal viselt minden szenvedést és önként magára rótt gyötrelmet.

Mélyen átélte a kereszténység lényegét (a földi élet hiúságairól való lemondás, mások segítése, Isten szolgálata). A legnehezebb munkákat is elvégezte, segítőkész, bátor és jólelkű volt, beteg társait ápolta.

A többi apáca mégsem kedvelte, nem értette meg, mert más volt, különc volt. Irritálta őket, hogy Margit királylány létére aljamunkát végez, s önmegtagadó életet él. Életvitelét túlzásnak tartották, még kolostori elöljárói is korholták buzgalmáért, de Margit nem változtatott az életmódján (a túlvilági boldogságát tartotta szem előtt).