Miről szol ez a vers?

Figyelt kérdés

Tóth Árpád


Esti sugárkoszorú


Előttünk már hamvassá vált az út

És árnyak teste zuhant át a parkon,

De még finom, halk sugárkoszorút

Font hajad sötét lombjába az alkony:

Halvány, szelíd és komoly ragyogást,

Mely már alig volt fények földi mása,

S félig illattá s csenddé szűrte át

A dolgok esti lélekvándorlása.


Illattá s csenddé. Titkok illata

Fénylett hajadban s béke égi csendje,

És jó volt élni, mint ahogy soha,

S a fényt szemem beitta a szívembe:

Nem tudtam többé, hogy te vagy-e te,

Vagy áldott csipkebokor drága tested,

Melyben egy isten szállt a földre le

S lombjából felém az ő lelke reszket?


Igézve álltam, soká, csöndesen,

És percek mentek, ezredévek jöttek, -

Egyszerre csak megfogtad a kezem,

S alélt pilláim lassan felvetődtek,

És éreztem: szívembe visszatér,

És zuhogó, mély zenével ered meg,

Mint zsibbadt erek útjain a vér,

A földi érzés: mennyire szeretlek!


2010. szept. 15. 15:33
 1/1 anonim ***** válasza:

Ez egy szerelmes vers, pontosabb elemzéseket találsz a neten:

[link]

[link]


Ez szerintem egész jó:

Az életörömöt, a melegséget, a szépséget lírájában a szerelmes versek képviselik.

A hitvesi költészet talán egyik legszebb darabja a magyar irodalomban az Esti sugárkoszorú címû verse, amit 1923-ban írt. A vers szövege sehol sem árulja el, de tudnunk kell, hogy feleségéhez írta a költõ házasságuk 6. évében.

A vers egy alkonyati pillanat impresszionista megragadásával kezdõdik: a fény lassú eltûnésével (hiszen alkonyodik, sötétedik) elmosódnak a tárgyak éles körvonalai, súlytalanná, lebegõvé válik a világ. Az elsuhanó árnyak (mintha kísértetek lennének) egy pillanatra komorrá, ijesztõvé teszik a hangulatot.

Aztán megkezdõdik a varázslat, a kezdeti látvány látomássá alakul át. A sugárkoszorú már nem földi fény, hanem a középkori szentek glóriája. A lélek meg van bûvölve ettõl a ragyogástól.

Az 1. versszak rajongó ámulata, a pillanatnyi csoda a 2. versszakban tovább mélyül. Aztán kép, szín, minden eltûnik, s elõtör a költõbõl a vallomás: "És jó volt élni, mint ahogy soha." Az elragadtatott boldogság önkéntelen, akaratlan megnyilatkozása ez, s aki ezt a boldogságot adta, már nem is földi lény, hanem a bibliai égõ csipkebokorban megjelenõ isten, túlvilági lélek. A szerelem testetlen égi érzésbe váltott át.

A mámoros pillanat idõtlenné válik: "percek mentek, ezredévek jöttek…"

Amikor a felesége megérinti a kezét, akkor a földöntúli rajongás kiegészül a legszebb földi érzéssel, két ember szerelmével.

A verset egyébként a leghétköznapibb, de ebben a szövegösszefüggésben mégis a legemelkedettebb, legünnepélyesebb vallomás zárja: "mennyire szeretlek!"

2010. szept. 15. 16:02
Hasznos számodra ez a válasz?

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!