Miről szol ez a vers?
Tóth Árpád
Esti sugárkoszorú
Előttünk már hamvassá vált az út
És árnyak teste zuhant át a parkon,
De még finom, halk sugárkoszorút
Font hajad sötét lombjába az alkony:
Halvány, szelíd és komoly ragyogást,
Mely már alig volt fények földi mása,
S félig illattá s csenddé szűrte át
A dolgok esti lélekvándorlása.
Illattá s csenddé. Titkok illata
Fénylett hajadban s béke égi csendje,
És jó volt élni, mint ahogy soha,
S a fényt szemem beitta a szívembe:
Nem tudtam többé, hogy te vagy-e te,
Vagy áldott csipkebokor drága tested,
Melyben egy isten szállt a földre le
S lombjából felém az ő lelke reszket?
Igézve álltam, soká, csöndesen,
És percek mentek, ezredévek jöttek, -
Egyszerre csak megfogtad a kezem,
S alélt pilláim lassan felvetődtek,
És éreztem: szívembe visszatér,
És zuhogó, mély zenével ered meg,
Mint zsibbadt erek útjain a vér,
A földi érzés: mennyire szeretlek!





Ez egy szerelmes vers, pontosabb elemzéseket találsz a neten:
Ez szerintem egész jó:
Az életörömöt, a melegséget, a szépséget lírájában a szerelmes versek képviselik.
A hitvesi költészet talán egyik legszebb darabja a magyar irodalomban az Esti sugárkoszorú címû verse, amit 1923-ban írt. A vers szövege sehol sem árulja el, de tudnunk kell, hogy feleségéhez írta a költõ házasságuk 6. évében.
A vers egy alkonyati pillanat impresszionista megragadásával kezdõdik: a fény lassú eltûnésével (hiszen alkonyodik, sötétedik) elmosódnak a tárgyak éles körvonalai, súlytalanná, lebegõvé válik a világ. Az elsuhanó árnyak (mintha kísértetek lennének) egy pillanatra komorrá, ijesztõvé teszik a hangulatot.
Aztán megkezdõdik a varázslat, a kezdeti látvány látomássá alakul át. A sugárkoszorú már nem földi fény, hanem a középkori szentek glóriája. A lélek meg van bûvölve ettõl a ragyogástól.
Az 1. versszak rajongó ámulata, a pillanatnyi csoda a 2. versszakban tovább mélyül. Aztán kép, szín, minden eltûnik, s elõtör a költõbõl a vallomás: "És jó volt élni, mint ahogy soha." Az elragadtatott boldogság önkéntelen, akaratlan megnyilatkozása ez, s aki ezt a boldogságot adta, már nem is földi lény, hanem a bibliai égõ csipkebokorban megjelenõ isten, túlvilági lélek. A szerelem testetlen égi érzésbe váltott át.
A mámoros pillanat idõtlenné válik: "percek mentek, ezredévek jöttek…"
Amikor a felesége megérinti a kezét, akkor a földöntúli rajongás kiegészül a legszebb földi érzéssel, két ember szerelmével.
A verset egyébként a leghétköznapibb, de ebben a szövegösszefüggésben mégis a legemelkedettebb, legünnepélyesebb vallomás zárja: "mennyire szeretlek!"
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!