Halogenideknél a csoporton belül lefele haladva diszperziós kölcsönhatás miért erősödik?

A diszperziós kölcsönhatás az atomok vagy részecskék részleges töltése miatt kialakuló másodlagos kötőerő.

Minél nagyobb egy atom elektron felhőlye, akülső elektronokra kevésbé hat a mag kötőereje. Így amikor egy nagy elektron felhőlyű atom magja elmozdul a tehetetlensége miatt az elektron felhő ideinlegesen kicsit eltolódik a maghoz képest ezért létre jön egy részleges töltés.

Ahogy haladunk lejebb a halogének fő csoportjában annál nagyobbak az elektron felhő és emiatt egyre erősebbek a kialakuló részleges töltések is.

(A kötés hossza nincs egyenes összfüggésben az anyag tulajdonságail, mint a forrás és olvadás pont.)

Az olvadáspont és forráspont azzal van összefüggésben, hogy az adott anyag milyen rácsban kristályosodik ki, illetve hogy az adott rácsban mi a rácspontokat összetartó erő. Ha ugyanaz a rácsösszetartó erő, mint pl a halogének esetében, akkor a molárisntömegtől függ. Minél nagyobb a molárisbtömeg, annál nagyobb az olvadáspont illetve forráspont.

Egyébként miért lenne ellentmondásos? Mire gondolsz pontosan?

H2 molekulában/molekulák közt gyakorlatilag semmennyi diszperziós kölcsönhatás nincs. Ígazából a hidrogén aminél a legkevesebb az összes elem közül.

Meg a diszpergiós kölcsönhatán másodrangú kötés és azok közül is az egyik leggyengébb.

Szóval itt vagy összekevertél valamit, vagy a tanár.

Az olvadás és forráspont főleg anyagi tulajdonság. És a részecskék közötti másodlagos kötőerőkkel a részecske tömegével és még jó néhány faktortól is függ pl nyomás és rácsenergia.

Az olvadásnál gyakorlatilag csak azt az energiát kell befektetni ami a kristályrács megtöréhez szükséges ez sokkal inkább fizikai tulajdonság mint kémia.

Folyadékokban már általában másodfokú kötőerők is jelen vannak mint pl a hidrogén diszperziós dipólus-supólus.

Ahhoz hogy egy anagy elpárologjon annyi energiát kell adnunk neki ami nagyobb ezeknél a kötési energiáknál. Plusz még néhany faktort figyelembe véve kell egy kis többlet energia is ami függ a forráshőtől és a légnyomástól is.

A kötéshossz nem indikál semmi ehhez kapcsolódót sőt igazából semmiről nem árulkodik. Kézreeső lenne azt állítani minél rövidebb egy kötés annál stabilabb vagy erősebb, de a gyakorlatban ez nem így van.

Ahogy a 6. válaszoló írta, valószínűleg összekeverted a molekulán belüli kovalens kötést a molekulák közötti kötőerővel.

#1 (Z003)

"Így amikor egy nagy elektron felhőlyű atom magja elmozdul a tehetetlensége miatt az elektron felhő ideinlegesen"

Nem kell ahhoz az atomnak elmozdulni, az elektronok is folyamatosan mozognak az atommag körül, így kialakulhat (és rendszeresen ki is alakul) olyan állapot, amikor nem egyenletesen helyezekednek el körülötte, azaz átmeneti dipólus alakul ki.

Plusz nem csak az ámtenei dipólus kialakulásának növekszik az esélye az atomok méretének növekedésével, hanem a polarizálhatóságnak is. Tehát ha az egyik molekula rövid időre dipólus lesz, könnyebben polarizálja a szomszédos molekulákat, így erősebb lesz a kötés.

(Illetve "felhője". Bocs, nem csoktam nyelvtannáciskodni, de ez most nagyon szúrta a szememet.)

#4 (Z003)

"Ígazából a hidrogén aminél a legkevesebb az összes elem közül."

Szerintem a hélium esetében a legkevesebb.

"és még jó néhány faktortól is függ pl nyomás és rácsenergia."

A rácsenegria azért eléggé függ a rácspontokban levő részecskék közötti kötőerőktől. :) Az mondjuk igz, hogy az olvadásnál ezek nem szakadnak föl teljesen.