Kossuth Lajos és Deák Ferenc mikor volt politikus?

Rövid válasz: Kossuth 1825-től 1894-ig, Deák 1833-tól 1876-ig.

Hosszú válasz:

Kossuth Lajos 1802-ben született, Monokon egy kisnemesi család első (és egyetlen fiú) gyermeke. A családnak nem volt birtoka és Kossuth Lajos fiatal kora alatt többször költözött, a kor szokásainak megfelelően elemi iskola után folytatta tanulmányait és jogot tanult, majd gyakorlati évei után, 1824-ben ügyvéd lett.

Politikai pályafutása 1825-ben kezdődött, amikor az 1825-27-es pozsonyi országgyűlésen két főrendű özvegy követe volt. Később, 1830-ban csatlakozott az akkori reformellenzékhez, 1831-ben kolerabiztos tisztséget töltött be.

1832-36-os pozsonyi országgyűlésen szintén főrendűek követeként vett részt. 1837-től börtönben került, 1840-ben amnesztiával szabadult. 1841-től újságíró, ahol főként politikai témákban írt. 1844-től az újonnan megalapult Védegylet igazgatója. 1847-48-as országgyűlésen Pest megye követeként került be, majd az alsótáblán az ellenzék vezetője lett.

Az 1848-as reformok után az első (1848-as) választásokon Pest város egyik kerületében nyert, továbbá a Magyar Királyság első pénzügyminisztere lett. A szabadságharc alatt, 1849. április 14-én kimondták a Habsburg ház trónfosztását és Kossuthot ideiglenesen kormányzó-elnökké választották. Augusztus 11-én lemondott, minden hatalmat Görgeyre ruházott át, majd a világosi fegyverletétel után Törökországba mmenekült. Haláláig, azaz 1894-ig aktívan politizált, de soha nem tért haza. Több országban megfordult és végül Torinoban hunyt el.

Deák Ferenc 1803-ban született, szintén köznemesi családban, ellenben a Deák család Zala megye egyik leggazdagabb középbirtokos családja volt. Anyja meghalt a születését követően pár órán belül, őt Ferencet pedig a nagybátyjához küldték, ott nevelkedett. Szintén jogot tanult és tanulmányai után tiszti ügyész, majd árvaszéki jegyszedő lett. 1832-ben, amikor az alispán az országgyűlésre utazott, Ferenc lett a Zala megyei első alispán helyettese, majd 1833-ban őt magát választották országgyűlési követté (alsótábla). Az 1839-40-ey országgyűlésen szintén követ lett, de az 1843-44-es országgyűlésen nem vett részt (bár közfelkiáltással őt választották követnek, elvi okokból nem vállalta el). Ez megismétlődött az 1847-48-as országgyűlésen, szintén nem vállalt követséget. 1848-as választásokon sümegi kerületben indult és nyert, így képviselő lett és maga Batthyány ajánlotta igazságügyi miniszternek az első felelős magyar kormányban, amit elvállalt. A horvát támadások után Batthyányval együtt lemondott. A szabadságharcot követően a politikai tevékenységeket visszautasította, a passzív ellenállás kvázi létrehozója és vezéralakja lett (passzív ellenállás: közügyektől való elzárkózás). 1859-től részt vett azokon a tárgyalásokon, amelyek során Magyarország jogállását kívánták helyreállítani. Eleinte nem ő, hanem a konzervatívak jártak sikerrel, 1860-ban visszaállították az 1847-es állapotokat, Deáknak pedig országbírói tisztséget ajánlottak, de nem fogadta el. 1860-ban távol maradt az esztergomi értekezlettől, de Ferenc József külön Bécsbe hívatta, hogy a magyarországi közvéleményről kérdezze. Ezt követően részt vett az országbírói értekezleten, majd Pest város egyik követe lett. Részt vett a kiegyezést megelőző tárgyalásokon, melyeknek egyik vezéralakja volt és részt vett a magyar koronázó országgyűlésen. Az uralkodó 1866-ban ismét Bécsbe hívatta, hogy a magyar minisztérium (kormány) szükségességéről beszéljen és az ő javaslata volt miniszterelnöknek gróf Andrássy Gyula. Az új kormányban (önként) nem vett részt, de mint párt vezér és elismert politikus, nagy beleszólása volt a politikába. Amíg egészsége engedte, rendszeresen vendégeket fogadott és cikkeket, röpiratokat írt. 1876-ban halt meg, hosszú betegség után.