Mik a klasszikus ipari forradalomban a külvárosi nyomor okai?

A vidékről a városokba költöző tömegekre a települések nincsenek felkészülve, a városok peremén létre jönnek a munkásnegyedek, ahol megfelelő infrastruktúra nincs. Az oda költöző, többnyire bérlők csapdába kerülnek, ahonnan nehéz kitörni, örülhetnek, ha van munka, nagyon kevés pénzért voltak kénytelenek dolgozni, sok esetben, ha csak a férj dolgozott, a keresete a család fenntartásához is kevés volt. Akkor kezdődött az a korszak, hogy a feleség, de még a gyerekek is munkát vállaltak, ha volt rá lehetőségük - és nekik még kevesebbet fizettek.

A túlélésért dolgoztak, megtakarított pénzük nem volt, pénz nélkül hova mehettek volna?

Ezeken felül ott van az is, hogy a munkaadók számára rengeteg munkaerő állt rendelkezésre, így nagyon kevés fizetésért alkalmaztak embertelen körülmények között 14+ óra/ nap munkaidővel embereket. Ha valakinek nem tetszett, akkor elküldték és felvettek mást a bő választékból. Vagyis a munkaadóknak semmilyen gátlásuk nem volt, semennyire nem kellett figyelembe venniük a munkaerő emberi és anyagi szükségleteit, méltóságát.

A munkavállalók érdekeit a kezdeti időkben senki nem védte, nem voltak szakszervezetek, politikai pártok, őket védő törvények mögöttük. Az egészségügyi helyzetükkel senki nem törődött, nem volt pl. táppénzt. Azaz, ha beteg lett valaki, kirúgták és a bő választékból felvettek mást. De ugyanez volt az öregekkel is, akiket simán az utcára dobtak, és ezek nem kaptak nyugdíjat.Azaz nem létezett társadalombiztosítási rendszer sem.

Létbizonytalanság, alacsony fizetések, magas munkaidő, társadalombiztosítási rendszer hiánya, törvényi, politikai háttértámogatás hiánya. Ezek a kulcsszavak.