Szóegyenletek? Sziasztok tudtuk nekem segíteni nagyon fontos lene aki azt tudja kérem segtjen? Thomas Mann + val= Voltaire + vel = Boon + val= Rousseau (russzó) + val= Balzac (balzak) + val= Voltaire + i=

A toldalékok és az összetételi utótagok kapcsolása

215. Az idegen írásmód szerint írt közszavakhoz és tulajdonnevekhez általában ugyanúgy közvetlenül (tehát kötőjel nélkül) kapcsoljuk a toldalékokat, mint a magyar szavakhoz és tulajdonnevekhez, például: cowboynak, fairül, shillingért, Amundsenről, Stockholmnál, Janus Pannoniustól; stewardessek, Habsburgok; barrelnyi, horatiusi, verdis, greenwichi, wrocławi, toulouse-lautreci. [Vö. 159., 160., 161., 162., 173., 174., 175., 176., 177., 178., 179., 180., 181., 182., 183.]

Az i-re végződő idegen helységnevek -i képzős származékának végén (a magyar i végű helységnevekhez hasonlóan) csak egy i-t írunk, például: (a) helsinki (olimpia), (a) pompeji (ásatások) [vö. 174. b)]. De természetesen hawaii (nyaralás).

Ha az -i képző egyelemű, y-ra végződő idegen helységnévhez járul, az -i-t a névhez közvetlenül kapcsoljuk, például: coventryi, vichyi. De: sydney-i (mivel a szó végi i-t nem y, hanem kétjegyű betű: ey jelöli).

216. Ha idegen írásmód szerint írt közszavakhoz és tulajdonnevekhez közvetlenül kapcsolunk magyar toldalékokat, az alábbi két szabály megtartására kell ügyelni.

a) Mind a közszavak, mind a tulajdonnevek végső a-ja, e-je, o-ja és ö-je helyett á-t, é-t, ó-t, illetve ő-t írunk az olyan toldalékos vagy utótaggal ellátott alakokban, amelyekben ezek a szó végi hangok a magyar kiejtésben megnyújtva fordulnak elő, például: signorina, signorinák; Sinaia, Sinaiában, de: sinaiai; Coca-Cola, Coca-Colát, de: Coca-Cola-szerű; campanile, campanilén, de: campanileszerű; Cicero, Cicerót; Goethe, Goethének, goethés, de: goethei [vö. 29.]; allegro, allegróban, allegrós; Oslo, Oslóban, oslói; Malmö, Malmőből, malmői; Victor Hugó-i [vö. 217. b)].

b) A -val, -vel és a -vá, -vé rag a mássalhangzót jelölő nem magyar betűre vagy betűkapcsolatra végződő idegen közszavakhoz és tulajdonnevekhez úgy járul, hogy v-je teljesen hasonul az utolsó kiejtett mássalhangzóhoz, például: Balzackal, pechhel, Bachhal, Greenwichcsel, Steinbeckkel, Wellsszel, hertzcel, fixszel, fixszé, ortodoxszá, Félixszel [vö. 160. b)].

217. Bizonyos esetekben kötőjellel kapcsoljuk a toldalékokat és az összetételi utótagokat az idegen közszavakhoz és tulajdonnevekhez.

a) Ha az idegen írásmód szerint írt közszó vagy tulajdonnév végén hangérték nélküli (ún. néma) betű van, vagy ha az utolsó kiejtett hangot betűknek bonyolult, írásrendszerünkben szokatlan együttese jelöli, akkor a magyar toldalékokat mindig kötőjellel fűzzük a szó testéhez, például: guillotine-t, monsieur-nek; Glasgow-ban, Loire-on, Montesquieu-nek, Montreux-ig, Peugeot-t, Rousseau-val, Voltaire-é. – Kivétel: Anjouk. A -val, -vel és a -vá, -vé rag v-je ilyenkor is az utolsóként kiejtett mássalhangzóhoz hasonul, például: guillotine-nal; Iaşi-sal, Molière-rel.

Az egyelemű vagy kötőjellel összefűzött tagokból álló tulajdonnévnek (a néma betűs végződés miatt kötőjellel odakapcsolt) -i (-s, -ista, -izmus) képzős származéka természetesen kis kezdőbetűs, például: shakespeare-i, voltaire-es, voltaire-izmus; bordeaux-i, lille-i, ploieşti-i, châlons-en-champagne-i. [Vö. 161.]

b) Ha az idegen tulajdonnév két vagy több különírt elemből áll, akkor az -i, -s stb. képzőt (a többelemű magyar tulajdonnevekhez hasonlóan) mindig kötőjellel kapcsoljuk az utolsó elemhez, s az alapforma szerinti kezdőbetűket megtartjuk, például: Anatole France-i, Victor Hugó-i; Leonardo da Vinci-s, Walter Scott-os; Karlovy Vary-i, New York-i. [Vö. 161.]

c) A mássalhangzót jelölő kettőzött betűre végződő idegen tulajdonnevekhez az azonos betűvel kezdődő magyar toldalékot (s így a -val, -vel és a -vá, -vé rag megfelelő alakját is) kötőjellel kapcsoljuk, hogy a név alapformája világosan kitűnjön, például: Mann-nak, Tallinn-nál, Scott-tól, Falstaff-fal, Grimm-mel, Scott-tal [vö. 93., 160. c)].

d) Ha az idegen írásmód szerint írt közszó végén hangérték nélküli (ún. néma) betű van, vagy ha az utolsó kiejtett hangot betűknek bonyolult, írásrendszerünkben szokatlan együttese jelöli, akkor az összetételi utótagot mindig kötőjellel kapcsoljuk az előtaghoz, például: couchette-rendelés, lime-likőr, ragtime-koncert. Tulajdonnévi előtagú összetételek esetén mindig a tulajdonneves összetételek általános szabálya szerint járunk el: Baudelaire-vers, Loire-part, Shakespeare-dráma [vö. 112., 166., 263. b)].

Szia, arra az esetre, ha máskor is lesz ilyen feladatod, simán mondd ki, figyelj oda rá, mi az utolsó hang, amit hallasz.

Nyilván nem mondunk olyat, hogy *manval*, tehát *mannal*, de mivel már van két "n" a végén, nem írhatsz harmadikat, ezért kötőjeles: Mann-nal.

- /volter-volterrel/ - r az utolsó hangod, de nem az utolsó betűd (néma e), ezért kötőjeles: Voltaire-rel

- /bún-búnnal/ - csak egy "n"-je van, írhatod egybe: Boonnal

- te magad írád: /russzó-russzóval/ - magyartól idegen betűkapcsolat a végén (hiszen nem "o"-t látsz), tehát kötőjeles: Rousseau-val

/balzak-balzakkal/ - semmi extra, egybeírod: Balzackal

/volteri/ - a kötőjel adott, hisz az előbb már tisztáztuk, hogy néma betű van a végén, s mivel melléknév, kisbetű: voltaire-i