Melyik a Naphimnuszban használatos leggyakoribb költői eszköz? Metafora, megszemélyesítés, hasonlat, allegória, alliteráció vagy metonímia?

Szerintem a megszemélyesítés, mert nem élő dolgokat élőként kezel („urunk-bátyánk, a Nap”, „Hold nénénk”, „Szél öcsénk”, „Víz húgunk”, „Földanya nénénk”).

Alliteráció nincs benne (most megnéztem, az olaszban sincs, nem a fordítás gyomlálta ki).

Allegória még lehet, ezt soha nem értettem, hogy micsoda.