Valaki segítene megtalálni a versben a szóképeket és alakzatokat?

BUCSÚ A NŐTELENSÉGTŐL

Tőled válok, legrégibb barátom,

Nőtelenség, tőled válok el;

Majd huszonöt évi bajtársam vagy,

Búcsu nélkül nem hagyhatlak el.

Ne neheztelj, hogy ki oly hived volt,

Rajtad most ily hirtelen kiad.

Megosztottam véled ifjuságom,

Hagyd magamnak férfikoromat.

Szeretélek, mint tán senki más nem,

Hogyha intél, én szót fogadék,

Mentem én, a regényes kalandok

Zászlaját amerre lengetéd.

Messze vittél, sokfelé ragadtál,

Elfáradtam, megpihenni kell...

Nyoszolyám lesz kedvesem két karja

S fejér párnám a puha kebel.

Mosolyognak ifju cimboráim,

Gúnymosoly, mely ajkról-ajkra jár,

S szánakozva mennek el mellettem...

Savanyú a szőlő, ugyebár?

Én valóban szánalomra méltó,

Szánalomra oly méltó vagyok!

Piszkosabbnál piszkosabb csárdákba

Estenként nem barangolhatok.

Nem szabad már, csak egyet, szeretnem,

És ez is csak engemet szeret,

Nem úgy, mint az ő jó szeretőik,

Kik szeretnek százat, ezeret.

Isten hozzád, nőtlenség, barátom!

Haragszol vagy nem haragszol rám;

Már ezentúl hátamat látod csak,

Örömiddel végkép jóllakám.

Isten hozzád, vidd el tarka zászlód

Másfelé, hogy új hivet szerezz,

Fejér zászló kell nekem már, és az

Feleségem fejkötője lesz.