Nem szeretem az egyetemet! Velem van a gond?

Az ELTE-n tanulok anglisztika szakon, első éves vagyok, és egyszerűen azt érzem, hogy semmilyen módon nem tud motiválni. Minden gyakorlati óráról leamortizálódva jövök ki, főleg a nyelvészeti és az Academic Writing órákról. Kapunk feladatokat, szintézist kell írni különböző forrásokból, és érvelni kell meg valahogy rendszerben látni az információkat.

Mindig is gondom volt azzal, hogy témákról egybefüggő mondatokat alkossak, legalábbis azokkal kapcsolatban, amelyek nem foglalkoztatnak, képtelen vagyok bármilyen koncentrációt tanúsítani.

Az a baj, hogy ez nem egy olyan dolog, hogy vége lesz, és majd jön más, hanem egyre több házi dolgozatot kell beadni, nem csak ezen a szakon (ha esetleg az merülne fel bennem, hogy átjelentkezek) és azt érzem, hogy ha már most ennyire hányingert kelt bennem, akkor később még rosszabb lesz.

Azt érzem, hogy kevés vagyok, vagy rosszabb, mint mások, mert nem tudom beletenni az energiáimat, mert valójában nem is akarom igazán, mert nem vagyok lelkes.

Igazság szerint szerettem volna kihagyni egy évet, hogy rájöjjek, hogy pontosan mit is szeretnék csinálni, de az apukám azt mondta, hogy jobb, hogyha még nem is tudom pontosan, de addig is csinálok valamit, de így, hogy nem érzek magamban semmilyen motivációt, nem látom értelmét. Holnapra le kell adnom valamit, és a szorongáson, illetve a közönyön kívül nincs bennem semmi más a téma iránt.

Az szokott eszembe jutni, hogy akkor ez most vajon azt jelzi-e, hogy valahogy át kéne vergődnöm magam rajta, vért izzadva, mert ez erősítene meg (bár őszintén szólva nem nagyon látom azt, hogy a tanagyag túl nagy hányadát fogom én aztán használni), vagy azt jelzi, hogy valójában nem ez az én utam.

Másnak van ilyen tapasztalata? Váltottatok vagy maradtatok? Nagyon köszönök minden tanácsot, vagy tapasztalatot.