Egyetemi oktatónak milyen előnye származik abból, ha doktorál egy témavezetettje?

A témavezető a doktori kutatások idejére egy munkaerőt kap, aki az ő témáján dolgozik, az ő utasításait követi, közösen írnak cikkeket így tudományosan eredményesebb lesz a témavezető is, a doktorandusz pedig betanul a tudományba.

A doktori cím megszerzése az önálló kutatói alkalmasságot jelenti, tehát onnantól már az új doktor is lehet mások témavezetője.

A témavezető és volt tanítványa között még később is évekig fennállhat a munkakapcsolat, ezáltal a témavezető iskolát teremt, tanítványainak népes köre folytatja megkezdett munkáit.

A sikeresen végzett doktoranduszok száma a doktori iskolák törzstagi minősítésében, MAB akkreditáció során is vizsgált szempont, így ezért is kicsit érdeke a témavezetőnek.

Nyugaton sok helyen lényegében a témavezető dönt arról, hogy mint "mester" mikor "szabadítja fel" tanítványát. Ha a témavezető a doktorátusra már alkalmasnak találja a doktoranduszt akkor sok helyen maga az eljárás már formaság, sokszor maga a témavezető hív meg kollégákat a bizottságba és maguk oda is ítélik a fokozatot.

Nálunk Magyarországon ez sokkal bürokratikusabb, doktori iskolák tanácsai foglalkoznak az ügyekkel és a témavezető inkább a jelölt ügyvédje, mint bírája.

Magyarországon más furcsaságok is vannak a doktori eljárásban, például az egyetemek (a sok csalás, korrupció és összefonódás miatt) nem merik a témavezetőre bízni vagy maguk megítélni a doktori értekezés alapján a mű tudományos értékét, hanem előtte nemzetközi publikációkat is előírnak. Na ez Amerikában nincs. Ott még a leggyengébb egyetem is tartja magát annyira, hogy meg tudja ítélni, hogy egy mű j vagy rossz. Persze más rangja van ha valaki a Yale-en, Harvardon, Princeton-on szerezte a PhD-jét és más, ha az Alabama State UNiversity-n vagy más noname helyen, de a rang tényleg az egyetemtől függ és nem mástól.

Anyagi juttatás nem jár érte, némi dicsőség, hogy sikeresen végzett a tanítványa az igen.

Befektetés az idő, energia és sokszor pénz is, hiszen az általa elnyert forrásokból (magából a doktori keretből is, amihez csak ő juthat hozzá elvileg) költ a tanítványára.

Hátránya abból származhat, ha a tanítványa nem jól végzi a munkáját és pazarolja a témavezető erőforrásait, vagy ha abbahagyja a doktorit szülés, külföldi munkavállalás, vagy más miatt és ezzel elvesznek a befektetései.

A doktoranduszok komoly fizetést kapnak állami ösztöndíj formájában, ami magasabb mint a főállású tanársegédi fizetés, viszont oktatniuk kevesebbet kell és adminisztratív feladataik sem igen vannak, csak a kutatásaikon dolgoznak a témavezető irányításával. Ez komoly bérfeszültséget is okoz az egyetemeken.

A doktorandusz lényegében egy túlfizetett kutatói és oktatói asszisztens aki ráadásul még egy magas presztizsű diplomát is kap a végén.

Ha nem végez időben a doktorandusza abból származik jelentős hátránya, mert nem kap új doktoranduszt, márpedig sok helyen ez az egyetlen lehetőség kutatási keretekhez és fizetett segéderőhöz jutni.

A témavezető nagyon érdekelt abban, hogy tanítványai sikeresek legyenek, időben végezzenek, jó minősítést kapjanak és lehetőleg utána is a szakmában maradjanak és folytassák a közösen megkezdett munkát, idézzék a témavezető korábbi műveit stb.

Az új szabályozás szerint 2+2 évből a 2. két évet vissza kell fizetnie az egyetemnek, ha a doktorandusz nem végez időre.

Ezt elsősorban a témavezetőn verik le, úgyhogy neki az az érdeke, hogy a doktorandusz vagy bukjon ki a 2. év után, vagy ha túljutott a szigorlaton akkor már mindenképpen hamar szerezze meg a fokozatát.

Ez nem igazán jó rendszer, mert így nem feltétlenül a szakmai minőség fog számítani, hanem anyagi megfontolások is.