Mi az esszenciális különbség kémiai szempontból a híg és tömény savak között?
Példának okáért:
Miért van az, hogy a negatív standardpotenciálú fémek hidrogéngáz fejlődése mellett oldódnak HÍG savakban?
Miért kulcsfontosságú, hogy híg legyen a sav? Nem is játszódna le reakció, hogyha a negatív standardpotenciálú fémdarabkámat mondjuk tömény savba pottyantanám?
Másik példa:
Miért TÖMÉNY oxidáló hatású savak oldják a pozitív standardpotenciálú fémeket? Miért nem elég jók nekik a híg savak? Azt értem, hogy miért oxidáló savak kellenek hozzájuk, de azt nem értem, hogy miért kulcsfontosságú a sav töménysége vagy hígsága.
Vagy például:
Miért a -0,83 Voltnál negatívabb standardpotenciálú fémek oldódhatnak csak hidrogéngáz fejlődése mellett vízben?
Miért a -0,83 az a bűvös szám ami határt képez? Van ennek valami oka, vagy csak megfigyelések meg tapasztalatok alapján húztak egy határt?
Azt meg már meg sem merem kérdezni, hogy mi a helyzet a lúgoldatokkal.:(
Májusban érettségizek kémiából, és ezt a dolgot nem magyarázta el nekem soha senki. Ha valaki ezeket megmagyarázza nekem logikusan, annak borzasztóan hálás lennék!(:
Előre is köszönöm!!
Te lehetsz az első, aki segít a kérdezőnek!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!