Mióta vált lehetetlenné az értékelés?

A teljesítménytelenséget is díjazzuk, már óvodától kezdődően. Az én időmben még csak az kapott piros pontot, aki igazán aktív volt, ma meg már tanuló pedagógusként, vizsgatanításon kénytelen vagyok mindenkinek osztani (még akkor is ha az egész tevékenység alatt vakarózott vagy a társát piszkálta). Ez nem fer azokkal szemben akik valóban rászolgáltak, sőt olyan mintha semmit nem adtam volna.

Pont ezt látom magunk közt is, minden tanítás után. A tanárok félnek rámutatni a valódi hibákra, az a csoporttárs pedig, aki megtenné, az egy igazán szemét alak, vagy szőrszálhasogató. Ha egyszer kimondaná valaki, talán legközelebb már nem követné el, de hát hol vagyunk mi ahhoz... Borzalmasan egyszerű tökéletes minősítést szerezni, végül is minden középszerű tanítás annak minősül. Nem kell kitenned magadért a ötösért, sőt azért kell igazán tenned hogy ne legyen ötös a végén. Mindegy ha nem gondoltad ki jól, halkan beszélsz, ordítasz vagy csak gügyögsz mint egy csecsemő, a siker garantált.

És ez... úgy érzem rossz hatással van rám. Egyre kevesebb erőt fektetek az egészbe, mert kevesebbel is elérhetem... pedig többre lennék képes. Nem értem hogyan jutottunk idáig.