Mit csináljak most?

Az a helyzet, hogy ha anyádnak a szemébe vágnád, hogy nem tartja szem előtt, hogy neked mi lenne a jó, a te érdekeidet, lehet, hogy még az sem hatna. Viszont egy próbát megér. Egyébként tényleg lehet, hogy megpróbálhatnád te fölvenni a kapcsolatot egy iskolával , ahova mennél. Vagy pl vesd föl anyukádnak a magántanulóságot; esetleg tanár nélkül is, ja de ez középiskola; itt ez már nem játszik. Bár lehet vannak ilyen konzultációk, ahol elmagyaráznák amit nem tudsz. De mondjuk nem mtom milyen bizottság előtt vizsgáznál a végén; mert végeredményben ugyis ugyanaz a tanár adná a jegyet; de talán lehetnének ott még magyartanárok; másik osztályba csak simán nemtom mennyire mennél át, h ott esetleg szimpibbek-e a társak, és nincs ez a magyartanár. Mert ha ez nyomaszt téged.. Amúgy hát nemtom talán ezt már ki tudod bírni, ha tényleg anyáddal még egyéb neked kedves tanárok se tudnak beszélni, ők se tudnának rá hatni, pl ha igazgató jófej vagy igazgatóhelyettes, vagy pl a matektanárod, vagy akivel jóban vagy ha van olyan és szívesen segítene pl fogadóórán elbeszélgetne anyukáddal. És próbálna vigyázni, hogy ne te kapd a szídást érte, hanem próbáljon megértő lenni, lehet , hogy akár meg lehetne kérni pszichológust is , aki segit ott fogadóórán beszélni anyáddal, viszont őt meg amúgy ha odarendelitek valahova; ki kéne fizetni, ha nem jóarc és vállalja be szívességből, ha egyáltalán vállalja. De tényleg olyan tanár legyen egyébként akiben megbízol. Akiben fullra. Szóval ne koncentrálj egyébként meg arra, hogy mennyi idő, hány hónap hány év van hátra az iskolából; ha végülis nem lesz semmi eredménye; akár dirit is meg egyik jófej tanárodat is hívhatod talán. Na szóval , hogyha mégis ottragadnál; akkor viszont szal ne az időt tartsd a szem előtt, hanem hogy okés, elvégzed, de minél hamarabb elköltözöl anyádtól, amint lehet, ő nem törődik veled; sőt, még direkt lehúz, mert ennyi telik tőle; szóval szerintem jobb lenne minél előbb magad mögött hagyni. Viszont ha továbbtanuláshoz kellenek a jó érettségik, és emiatt a ***** tanár miatt nem lesz meg a kellő pontod... De hát végülis mondjuk akkor nem is az a sorsod talán, és ő terel el arra, neki ez a szerepe, hogy arra tereljen ezzel az akadályozás által, hogy a második helyre menj, ami neked a második legjobban tetszik, mert arra van a te utad. Szóval még lehet ilyen szerepe is; egyébként lehet ez karmikus is. Nem feltétlenül az, de én hajlok afelé, hogy az. Anyukádnál talán az, mert valaki egyszer azt mondta, hogy azokkal kerülünk össze egy családba, akikkel a legdurvább a karmánk. Tudod, hogy tudjunk törleszeni; viszont ha meg nem te okoztál adott esetben korábbi élettel ilyen karmát, akkor ezt most okozza ő, és hogyha nem fogod tudni elengedni ezt a sérelmet; akkor asszem vissza kell majd adnod neki. A tanároddal már nem ilyen nagy az esély rá, hogy karmikus, de szerintem még ővele is lehet az akár. De amúgy lehet, hogy pont úgy vannak összerakva a szálak, hogy ő így tudja le a karmáját irányodba, hogy mégis pont jól jöjjön ki, mert oda mindenképp be fogsz jutni, ahol a helyed van; szóval lehet, hogy ez kellett/kell ahhoz, hogy oda kerülj, ahol neked a helyed lesz a sorsodban; de ahol meg végeredményben van rá esély, hogy jól fogod érezni magad mégis. Vagy azoknak az embereknek segítesz, akiknek. Mert arra van dolgod. Szóval ne aggódjál, oda mindenképpen be fogsz jutni, amire a sorsutad szerint szükséged van; stressz ellen meg pl nemtom. PL mogyoróhoz, meg teához mit szólnál, hogy anyukád mennyire engedné meg ezeket; vagy pl banánt, mert az is jó, sokminden jó tulajdonsága van.

*vagy akár egy kis csoki, de nem hízásig; vagy tej, vagy kakaó; bár a kakaó énszerintem nem finom:) Viszont hidegen is lehetséges inni ezeket:) Csak úgy rögtön kikapod a hűtőből, amikor feltöltődnél pl magnézium meg kálcium meg ilyesmikkel:)

*Csak ne süppedj bele, mert ennek el fog következnie az ideje, hogy végre te uralhatod majd az életedet; szóval ne süppedj be ezek közé a korlátok közé, hogy menthetetlenül beszorulj, és bent rekedj; hanem amikor majd felszabadulsz; tudd azt majd igazán átélni:):)

*Ja és próbáld ki, hogy érezd magad méltónak az átiratkozásra!:) Higgy benne, hogy lehetséges; kapaszkodj bele tartsd fönt, hogy anyád meg fogja engedni és be fogja látni; talán pl lehet, hogy imádkozhatnál is Istenhez vagy Jézushoz, hogy segítsenek benne; talán ha nemes a szándés, és ez szerintem az, mert tök rendben van, nem ártol vele senkinek; tehát akkor talán lehet, hogy segítenének is, én azt nem tudom, mennyire szokásuk ilyen iskolaváltási dolgokba belevonódni, beleavatkozni, segédkezni Mert mi már mindannyian együtt közösen összeraktuk és elterveztük a sorsunkat születés előtt. És tehát jóvá hagytuk akkor. Amúgy az imát nem kell hangosan kimondani, lehet csak gondolni rá is, hogy 'ezt mondod Istennek', és ő tudni fog róla. Mert mi mind belőle vagyunk, mert nem lakozik Isten kézzel csinált templomokban, bennünk van, mindnyájunkban:) A fennségesnek gyermekei/fiai vagyunk mindahányan:)