Miért érzem magam rosszul hogy nem járok többé zenére, ha igazából ezt akartam?
Tegnap döntöttem úgy hogy nem járok többet zeneiskolába. Az utolsó 1, 2 évet csak azért jártam mert a szüleim akarták hogy zeneóráim is legyenek, de mivel idén fogok egy nyelvtanfolyamra járni, végre megengedték hogy ne tanuljak tovább.
Mivel az utóbbi 7 évben mindig jártam órákra, otthon volt hogy hetente akár 4x is + koncertek (szívem szerint amúgy kipróbáltam volna táncolnj de nem hagyták a szüleim) egy kicsit félek hogy mi lessz hogy most már nem járok (bár a szüleim nagy csalódása bennem is kicsit segít ezen az érzésen -.-) de egyszerűen nem élveztem már az órákat, gyakorlás csak dühnek és frusztrációnak adott helyet, hollott eleve csak azért gyakoroltam hogy ne égjek be a tanár előtt mert semmilyen ambíció sem tanulási vágy nem volt már bennem.. a gyakorláds mindig azzal végződött hogy csak püfölni akartam azt a hangszert és az agyamra ment az egész..
De most mégis rosszul érzem magam hogy abbahagyom, mert végülis a zenekarban nem volt rossz fújni meg 4-5 évvel ezelőtt nagyon lelkes voltam és szép emlékeim vannak.
Viszont tavaly kiköltöztünk otthonról, és itt a nyelvet sem értem nagyon, barátaim sincsenek és alig szól hozzám valaki, és még a tanárom is sokkal jobb mint az előző, nagyobb elárásai vannak,és így érzem hogy le is vagyok maradva a többiekkel kapcsolatban, de igazából nem is érdekel az hogy én eljussak az ő szintjükre, mert csak értelmetlen szenvedés az egész és nem nagyon tudom elképzelni hogy a zene bármilyen formában szerepeljen a jovő életemben... pedig volt egy ember aki egész rendes volt velem. De mégis úgy érzem hogy sokkal jobb nekem hogyha most az iskolára és a nyelvre koncentrálok mint hogy egy hobbit folytassak ami évek óta csak frusztrációval tölt fel... meg leginkább végre szeretnék 2 szabad délutánt, a hétvégén kívül.. de akkor is annyira rosszul érzem magam, valamiért nagyon nagy bűntudatom van és szerintem a szüleimtől is még vissza fogom hallani ezt az egészet, hogy ők memnyire akarják hogy menjek :(
Hogyan utáltassuk meg a zenét a gyerekünkkel című műsorunkat látták.
Az a helyzet, hogy nem kizárt, hogy te igazából szerettél volna zenélni, ha nem kényszerítve van rád ez az egész. Lehet, hogy tényleg hiányzik a zenélés, csak a zene szeretetét elnyomja a nagy utálat és ellenérzés, amit ez az egész kötelezősdi kiváltott belőled.
A szüleid csalódottságát ne vedd át. A szüleid egy valakiben csalódhatnak emiatt: magukban. Sőt, ennél rosszabb a helyzet, ugyanis a totálisan hikomat, inkompetens hozzáállásukkal elvették tőled a zenét. Ami egy végtelenül súlyos és szomorú dolog. Aktívan zenélő, és a zenét a világ egyik legszebb dolgának tartó emberként ezúton is csókoltatom őket - ha gondolod, nyugodtan mutasd meg nekik a hozzászólásom.
Én se akartam soha zongorára járni, anyám forszírozta. Tökre untam az egészet, nekem 1 hangszer kevés volt, annyi hasznom volt belőle, hogy jobban tudtam utána gépelni is. Alig vártam, hogy vége legyen a zeneóráknak.
Aztán, amikor úgy éreztem, zenélni akarok, elkezdtem zenét szerezni. Mostanra már 80-nál is több saját zeném van. No ne valami popsztárt képzelj el :D de önerőből össze tudtam hozni elég sok muzsikát (így legalább nem kell kerrádiót se hallgatnom, ha jó zene kell, megírom magamnak).
Akinek ehhez nincs affinitása, fölösleges erőltetni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!