Frissen végzett PEDAGÓGUSOK, mennyire érzitek, hogy módszertanilag megfelelő minőségű-mennyiségű képzést kaptatok?

Nem érzem, hogy megfelelő képzést kaptam volna. Édesanyám majd' 30 éve hivatástudatból tanár, ő csak az ilyen-olyan "mi volt ma a munkában?" beszélgetések során is több módszertant és fejlődéslélektant ejtett el, mint a professzor emeritus atyaúristenek és tanársegéd pincsikutyáik a teljes képzés alatt.

De nem érdekel. Nem azért végeztem, hogy tanítsak, hanem azért, mert diplomával már rendes (értsd: hétfőtől péntekig kb. 8-tól 4-ig, amúgy rugalmas munkaidőben betölthető) állásom legyen. A hőn áhított diploma pedig az én helyzetemben egy tanári szakon volt a legegyszerűbb. Ez pedig úgy gondolom, nem az én szégyenem, hanem a képzésé.

Az, hogy te így gondolkodsz, jó dolog. Tessék csak megtartani, de ne csak tanévkezdésig, hanem karriered végéig! Akkor lesz véged tanárként, mikor először gondolod azt, hogy minden felkészülés nélkül, zsebből tudsz órát tartani. Az jelenti azt, hogy az egész oktatást magasról lenézed és onnantól kellene valami új hivatást keresned. Mert aki komolyan veszi, az még a nyugdíjazása előtti utolsó órájára is készül, ahol ötvenedszer tanítja ugyanazt - de sosem lehet ugyanolyan az óra, mert minden osztály, minden gyerek más és más. Amíg azt érzed, hogy minden órára egyesével készülnöd kell, addig nincs gond. Az évek múltával majd a készülés mértéke és ideje csökkenni fog, előbb vagy utóbb elég lesz megnézni, hol jártok a tantervben, abból nagyjából megvan, mi a következő óra témája és már fejből lehajtod az egészet, ott van az ismétlő feladatok tárháza, azok összekapcsolása az órai tananyaggal, az új ismeretanyag, a begyakoroltatás és az esetleges házi feladat is - ha van elég gyakorlatod, akkor ezt mind fejből tudod csinálni. De akkor is készülsz, még ha ez csak pár percet is vesz igénybe az életedből. Ám amíg van ez a fázis, addig vagy pedagógus, onnantól tanárúrrá/tanárnővé válsz, aki csak szárazon diktálja az anyagot és könnyű zavarba hozni egy abból kieső kérdéssel.