Minek kell tanulnia annak, aki külföldi könyveket fordít le magyarra? Vagyis pl. milyen végzettsége van a HP fordítójának, vagy a Danielle Steel magyarra fordítójának, stb?

Szerintem ne legyenek olyan terveid, hogy műfordító leszel! Többször el kellett olvasnom az első mondatodat (is), hogy rájöjjek, mire is lehetsz kíváncsi valójában.

- Igaz, hogy elég gyakran használják azt, hogy "Minek készülsz?", de nem tökéletes, a "Minek" használata ebben a mondatban, nagyon értelemzavaró volt. Első olvasásra azt értettem, hogy "Miért?". (Mi a csudának? Mi a bánatnak, .. stb.)

- A külföldi könyv is érthető, de nem a származása a lényeg - Mint tudod, vannak határainkon kívül született/élő, magyar anyannyelvű, magyarul író írók, költők is. -, hanem a mű nyelve, jelesül egy számunkra IDEGEN nyelvből történő fordítás.

Gondolj csak bele: Ilyen nyelvérzékkel vajon vissza tudnád-e adni a jellemeket, érzéseket, amelyeket az író az anyanyelvén megfogalmazott? Talán még a párbeszédeket sem!

Mindezt azért hangsúlyoztam ki, mert a fordítónak nem a végzettsége számít, nem az az elsőrendű követelmény, hanem a nyelvérzék. Azok, akik műfordításra szánják el, illetve alkalmasnak érzik magukat, elsősorban (általában)a Bölcsész Karon, a kedvenc nyelvet oktató szakon szereznek végzettséget és tudást, amely jóval többet nyujt, mint a legmagasabb szintű nyelvvizsgára felkészítő iskolák, tanfolyamok. Ők a nyelv(ek) rejtett szépségét is megismerik. Kérdés az, hogy ezalatt finomodik-e az anyanyelvük iránti érzékenység is, hogy amikor hivatás szerűen fordítanak, az szabatos, egyértelmű, szépen csengő, magával ragadó, vagyis irodalmi értékű legyen.

A második mondatod sem tetszett, de remélem, hogy csak tévedés volt az, hogy a személynév elé névelőt írtál.

A megnevezett amerikai írónő egyik fordítója Sóvárgó Katalin. Biztosan találsz róla adatokat az Interneten.

Első válaszoló, már megbocsáss, de attól függetlenül, hogy nem szép megfogalmazás, teljesen érthető az első mondat, ha többször el kellett olvasnod, inkább magadban keresd a hibát... (mondjuk személynév elé névelőt tenni tényleg szarvas hiba, de ezt most hagyjuk, betudható a kapkodásnak is).

Amúgy ahhoz, hogy műfordító lehess, el kell menned adott bölcsész szakra, majd utána tolmács és műfordító mesterképzésre. Nyilván egyetlen nyelvvel nem mész semmire, szóval minimum 2-3 nyelv anyanyelvi szintű tudása a követelmény (és ugye nem könnyű, mert nagyon pontosan kell visszaadni a tartalmat és a stílust, vagy ha megjelenik valami speciális szó, kifejezés, modnatszerkezet, néha az eredeti írót is fel szokták keresni kérdéseikkel), én azonban nem ajánlom, mert bár nem vagyok benne a dologban, állítólag nagyon nehéz belőle megélni. Amúgy ha ilyesmi babérokra törnél, próbálj ki először feliratokat fordítani filmekhez, mikor csinálja az ember, akkor jön rá, hogy néha kevés az, ha ő maga érti :) Persze semmi se lehetetlen, szóval nézz utána, aztán meglátod, érdemes-e.

Kedves Kérdező!

Nagyon különböző hullámhosszokon gondolkodunk. Ennek pedig nagyrészt az anyanyelv eltérő ismerete az oka. Nem mondtad, hogy idegen nyelvű irodalmi művek magyarra fordításából szeretnél megélni. A kérdésed alapján nem is gondoltam arra, de leraktál egy névjegyet és annak alapján próbáltak óva inteni, az esetleges kudarcok elkerülése, továbbá a nyelv, a stílus védelme érdekében. Leraktál egy névjegyet, és az a két mondat, az a két kérdés mindent elárult az anyanyelvhez fűződő érzékedről. Hiába próbált megvédeni a második hozzászóló, az bizony siralmas! (Nem ér többet, mint István Dánielé vagy Stohl Bucié!)

Attól, hogy idegen nyelven megértett szövegeket magyarra fordítasz, attól az általam megfogalmazott hibáid még nem tűnnek el, hiszen azon a sablonon belül maradsz, amelyben jelenleg is élsz, beszélsz, írsz. Ahhoz, hogy szépen fogalmazzál, olvasni kell, méghozzá nagyon sokat. Nem „Best sellereket”, klasszikus irodalmat (Jókait, Mikszáth-ot, Móricz Zsigmondot vagy Németh Lászlót.).

Ahogyan Te kifogásoltad a kioktatásnak vélt bírálatot, úgy én a második kedves hozzászóló bevezetőjét utasítom vissza – egyben kikérem magamnak -, mely szerint a nagyon helytelen – általánosságban hibás és téves – mondat meg nem értése miatt magamban kellene a hibát keresni. A személynév elé kitett névelőt – Olvasd csak el a hozzászólásomat – nem is „minősítettem” akkora hibának, bíztam benne, hogy csak tévedés, elgépelés lehetett.

Akkor most felejtsük el a véleménykülönbséget, a kérdező mellett kiálló kedves hozzászóló ismeretanyagához tennék egy-két megjegyzést, úgy, hogy a műfordítással kapcsolatos mondatait nem vitatom. Nem minden műfordító szakképzett bölcsész. Göncz Árpád például Agrár Egyetemet – majd jogot – végzett, angolul igazán jól autodidakta módon, fogsága idején tanult meg. Mi olvasók általában nem is nézzük meg, hogy ki is a mű magyar fordítója, így nem is tudatosult bennünk, hogy mennyi, igazán értékes műfordítást köszönhetünk Neki. Nem kell 2-3 nyelvből fordítani ahhoz, hogy valaki elismert műfordító legyen – a legnevesebb fordítókat általában csak egy idegen nyelvhez kötik -, szépen kell magyarul beszélni, úgy, hogy az, aki olvassa, hallja, meghatottságában elsírja magát.

Már a szinkronizált filmek nyelvezetének színvonala sem a régi – egyre több bennük az argó, a trágárság, mert az a „trendi -, a feliratok nyelvi, irodalmi szempontból egyre értéktelenebbek. Az ne legyen minta!

Én ugyan nem lettem volna ennyire "gonosz", de egyetértek az első /bagyis az első és a harmadik/ hozzászóló bírálatával.

A "minek kell tanulnia" szóössztételt ugyanúgy értelmeztem mint Ő.

A kedves kérdező védelmében hozzátenném, hogy ez biztosan egy nagyon régi -De nagyon rossz! - beidegződés, ugyanúgy mint a "végett" használata, a "miatt" helyett. Valószínűleg a kötözködő hozzászóló sem vitatja, hogy az általam is hibásnak tartott szóhasználat ellenére egy nagyon kedves, szeretetre méltó ember (valószínűleg lány) lehetsz!

Olvass sokat, és a mások által hibának tartott különbségek el fognak (el tudnak) tűnni a megfogalmazásaidból, akár csak az előbeszédben az idegen/es/ akcentus!