Szerintetek aki nem reálos beállítottságú, az ne menjen orvosnak?

Azért az orvosira inkább fenék kell, jó időbeosztás, mint komoly matek/kémia tudás. :)

Neked kell tudni, hogy miben vagy jó.

Én utálom a bioszt, az anatómiai dolgokat, stb. Nekem szenvedés volna, mégis megcsinálnám, mert beton akaratom van, ha valami iránt elköteleződöm.

De nem akartam szenvedni, ezért jöttem VIK-re.

Orvosisként szoktam gúnyolódni, hogy ha valaki se nem humán, se nem reál beállítottságú, akkor marad neki az orvosi kar. Sosem voltam reálos, utáltam a matekot, a fizikát, még a kémia legtöbb részével sem voltam kibékülve. Aztán csak felvettek és most már talán kijelenthetem így 2 hónappal a diploma előtt, hogy csúszás nélkül el is végeztem. Igaza van az elsőnek, tényleg inkább a szorgalmi részén múlik a dolog, nem a beállítottságon. Egyébként szerintem kifejezetten jó, ha inkább a humán beállítottság felé tendálsz (már ha mindenáron meg akarunk állapodni ennél a 2 típusnál, én ezzel amúgy nem értek egyet, mert szerintem a világ sem csak fekete és fehér színekből áll), hiszen egy orvosnak nem árt, ha tud kommunikálni a beteggel, ráérez, hogy kivel hogyan és milyen szavakkal kell (és itt tényleg számít a gazdag szókincs, hiszen nem tudod ugyanúgy elmagyarázni az adott állapotot egy 8 általánost végzett szenilis néninek és a több diplomás MTA professzornak), türelem, empátia, de fontos a globális szemlélet is. Ezek nekem inkább a humán típusba sorolhatóak be. Megtanulni meg mindent meg lehet itt, számolni nálunk csak az első évben kellett és semmivel sem volt komolyabb, mint az érettségi, ráadásul egyik vizsgám sem volt olyan, ahol kifejezetten a számolás lett volna hangsúlyos, mindig át tudtam csusszani zömmel elméleti tudással. Felsőbb években pedig a szorgalmon kívül az ok-okozati összefüggések meglátása nagyon fontos, de az meg inkább IQ kérdése és nem beállítottságé.

És még egy megjegyzés: hiába nem szerettem a kémiát, végül az egyik kedvenc tárgyam, amiből kiemelkedő is voltam kifejezetten kémia alapú volt (gyógyszertan). Úgyhogy ha számítana is a beállítottság, akkor sem tudhatod pusztán a középiskolás eredményeid alapján, hogy vajon te hogy fogsz remekelni egy ilyen intézetben, de még egyszer mondom, nem számít. És az ember amúgy is változhat, tehát ha most kifejezetten nem szereted ezeket a tárgyakat, még ki tudja pár év múlva egy jó oktatóval hogy fogod gondolni.

Az orvosit egyáltalán nem mondanám kifejezetten reál szaknak, szerintem pont humán és reál között van. Egyébként én magamra pont úgy tekintettem mindig, mint ahogy a második válaszoló is írta: se nem reálos, se nem humános, egyikkel sem voltak problémáim, de annyira nem is húzott a szívem egyik oldal felé se.

De teljesen humán beállítottságúak is járnak orvosira, a sikerek egyáltalán nem ezen múlnak.

Ahogy írták: az orvosi nem kifejezetten "reál". Számolás pl. kifejezetten kevés van, azok is a könnyebbik fajtákból.

Azt viszont cáfolnám, hogy csak jó nagy segg kell hozzá. Igazából szerintem az orvosi annak megy viszonylag könnyen, akinek jó a logikája (de ahogy írták, ez IQ kérdése, nem beállítottságé), gyorsan képes átlátni és megérteni az összefüggéseket, és emellett még hajlandó tanulni is, valamint lelkileg is elég stabil.

Szerintem kb. négyféle ember van a szakon:

1. Nincs logikája, és még csak nem is szorgalmas. Ők szoktak kibukni az első három évben.

2. Logikája van, de szorgalma nincs. Ők elvégzik, de esetleg rosszabb jegyekkel vagy csúszásokkal.

3. Logikája nem sok, szorgalma viszont rengeteg. Ők pont ugyanúgy járnak, mint a második csoport.

4. Logikája is van, mellette pedig képes leülni a seggére tanulni. Ők fogják könnyen, csúszás nélkül, jó jegyekkel elvégezni.