Milyen egy közösségi szolgálat?

Én óvódában gyerekekkel játszottam, legót válogattam, segítettem nekik átöltözni stb.

Lehet menni könyvtárba is menni, nem kell mindenáron emberekkel foglalkozni abban az 50 órában. :) én is visszahúzódó vagyok, de kifejezetten szerettem.

Igazából nem azért gáz a közösségi szolgálat, mert halálra dolgoztatják benne a diákokat, hanem azért, mert teljesen kiforratlan. Persze az 5 év alatt (talán ennyi ideje van már bevezetve) már lehet, hogy fejlődött, de pont a mi évfolyamunkra vezették be, így nagyon az elején eléggé... Érdekes volt. Nekünk pl. csak olyan helyekre lehetett menni, amikkel az iskola szerződésben állt, hogy igen, fogadják a diákokat, ami egyszerre jó is volt (nem kellett sokat keresgélni), de rossz is (mert amúgy nem olyan sok lehetőség volt, ha jobban belegondolok, pl. mi állatmenhelyre nem mehettünk segíteni, mert kitalálta az iskola vezetősége, hogy a közösségi szolgálat lényege, hogy emberekkel foglalkozzunk).

Én könyvtárba, idősek otthonába és múzeumfaluba mentem. Végül az utóbbiban töltöttem el a legtöbb időt, mert megengedték, hogy a megengedettnél többet maradjunk (akkor még valahogy úgy volt -állítólag- a szabálya ennek, hogy egy nap maximum 3 órát lehet a gyerek közösségi szolgálatban, és egy héten maximum 2 vagy három napot, és szünetben, hétvégén nem lehetett csinálni nekünk hivatalosan), mi meg a múzeumfaluban nyitástól zárásig, 8 órákat voltunk őszi szünetben:'D úgyhogy mindig vittünk naptárat, és kiokoskodtuk, hogy mit írjunk a naplóba, mikor voltunk (erről persze tudott az iskola, meg "felsőbb utasításra" szegtük meg a szabályokat, már ha tényleg léteztek ilyen szabályok). A múzeumfalut azért is szerettem, mert baráti csapatként voltunk ott, és nagyon jól elütöttük az időt. A dolgozók is rendesek voltak, megengedték, hogy bemenjünk a melegedőbe teázni, kávézni, szóval alapvetően jó volt. Csak igazából értelme nem volt (mármint a közösségi szolgálat szempontjából). Vendég alig volt, meg nagyon segíteni se tudtunk nekik, csak figyeltük, hogy ne törjenek össze vagy ne vigyenek el semmit. Egyébként hintáztunk, beszélgettünk, mi is szétnéztünk a múzeumfaluban egy kicsit, melegedtünk, szóval alapvetően jó volt, csak a közösségi szolgálat szempontjából nem láttam értelmét.

A könyvtár nekem unalmas volt, annyi feladatot tudtak csak adni, hogy rendezzük ABC sorrendbe a könyveket (a könyvtári szabályoknak megfelelően), ha végeztünk, azt csináltunk, amit akartunk. Volt, hogy már eleve úgy mentem oda, hogy az előttem lévők mindent megcsináltak, szóval tanuljak nyugodtan azalatt a 2 óra alatt. Nyilván örültem, hogy a semmiért kapok 2 óra igazolást, de ennél se láttam a közösségi szolgálat értelmét.

Még talán az idősek otthona volt ilyen szempontból a legjobb, de az is addig, amíg egyik nap állítólag nem szólt az iskola, hogy megyünk, ezért befogtak minket, hogy takarítsunk ki egy évek óta nem használt teraszos részt. Persze semmit nem kaptunk, amivel védhettük az iskolai ruhánkat (ráadásul akkor az érettségi miatt délutáni tanítás volt, mi meg suli előtt mentünk oda), én meg szép fehér kisruhában voltam:') persze megcsináltuk, meg odafigyeltünk azért, hogy ne retkeljük össze magunkat, de nem erről volt szó. Rögtön szóltam is a suliban a közösségi szolgálattal foglalkozó dolgozónak, hogy örülnénk, ha az lenne a feladatunk, amit korábban megbeszéltünk, vagy akkor szóljanak előre, hogy hozzunk váltóruhát, ha hirtelen takarítónőnek akarnának használni minket, vagy ők adjanak valamit. Nem az volt a bajom, hogy takarítani kellett, mert megcsináltuk rendesen, csak az háborított fel, hogy nem vették figyelembe, hogy nem erről állapodtak meg az iskolával, hogy mi takarítani fogunk, meg azt se, hogy mi iskolai ruhában voltunk. Talán ez volt a legnagyobb negatív atrocitás, ami ért a közösségi szolgálat során.

Szóval alapvetően nem kell félni a közösségi szolgálattól, remélhetőleg az évek során fejlődött is valamit, így ilyen bakik talán nem lehetnek, mint ami minket ért az idősek otthonában. Egyébként amennyire az volt a célja ennek, hogy tegyünk a társadalomért, meg tanuljunk meg bánni az emberekkel meg nem tudom, még mi, ezek közül nekem nagyon egyik se teljesült. Ellenben akikkel együtt csináltam a feladatokat (osztálytársak), azokkal nagyon jó kis csapatépítő szórakozás volt (a múzeumfalu). Ha nem akarsz emberek között lenni, akkor szerintem egy könyvtáros közösségi szolgálat tökéletes lenne neked. Könyvtárosnak úgyse fognak beállítani, a könyvek rendezésén kívül szerintem nem adnak komolyabb feladatot. De úgy egyik közösségi szolgálatnál se kellett tömegek előtt szerepelnünk, szóval nem hiszem, hogy bármelyik is komolyabban megviselne (mondom ezt szintén alapvetően visszahúzódó emberként, bár én már rájöttem, hogy nem mindig jó, ha az ember megbújik a sarokban, és én erősen dolgozom rajta, hogy minél magabiztosabb legyek a különböző szituációkban. Nyilván nem kilencedik-tizedik osztályban kell megváltani a világot, de ha apránként elkezdesz nyitni az emberek felé, az hidd el, hogy a későbbiek során még sokat fog jelenteni).

Meg amúgy az iskola is próbálja minél jobban megkönnyíteni a gyerekeknek a dolgot, nekünk is volt, akinek még 11. végén se lett meg az 50 órája (a mi sulink úgy osztotta be a dolgot, hogy 12. osztályra ne maradjon, hogy tudjunk készülni az érettségire), és amikor volt a suli díszítése a ballagóknak, akkor 2-3 órákat közösségi szolgálatként beírtak, az ofő aláírta, a suli pedig szépen elfogadta. Szóval tényleg nem kell tartanod a dologtól.