Az lehetséges, hogy 5,5 év egyetem után jöttem rá hogy mit szeretnék csinálni igazán és már ezzel a tudattal kell leélni 1 életet? Valaki hasonló cipőben?

Kiskoromban sok minden akartam lenni, egy ideig állatorvos is de ez aztán elült. Érettségi előtt 1 évvel se tudtam még igazán, hogy mihez kezdjek (végül 1 mérnöki szakra mentem). Úgy voltam vele, hogy érettésgi előtt fél évvel nincs se kémiám, bioszból is csak középszint, hagyok 1 évet majd újraérettségizek, de a szak ahová felvettek tetszett és teljesen elfelejtődött ez az orvosis téma nálam. Elvégeztem mind az 5,5 évet, de sajnos nem tudtam benne elhelyezkedni 1általán és hatalmas csalódásként és becsapásként éltem meg. Úgyhogy most egy irodában dolgozok amit néha szeretek, néha nem, de nem vagyok motivált és mostanában megint rámjött, hogy miért nem az orvosira mentem, nincs semmi hivatásom most, nincs semmi célom, nem érzem magam hasznosnak se, és nem látom életem értelmét 1 irodában ülve.

Nagyon sokat ront a helyzeten, hogy nővérem is állatorvos és látom, hogy szereti meg miket ér el és csak mégjobban vágyakozok erre. Nem tudom eldönteni, hogy ez csak fellángolás-e mivel amikor bekerültem a mérnökire onnantól kezdve már eszembe se jutott ez, sőt lehet nem is ment volna a szak, vagy nem vettek volna fel

de tudom, hogy nincs még 5,5 évem erre, se pénzem (teljesen fizetős lenne), hogy ezt megvalósítsam, tehát ezt csak elfogadni lehet és így leélni egy életet.

Valaki esetleg járt már hasonló cipőben, ha igen tudna tanácsot adni, hogy ezeken hogy lehet túllépni?

Egyébként szerencsére nem gyakran jön ez fel, inkább csak amikor ritkán találkozom a testvéremmel és látom meg hallom, hogy mivel foglalkozik, de olyankor teljesen magamba roskadok.

Köszönöm előre is