Mit tegyek semmi erőm szakdolgozatot írni?

Ne úgy ülj le, hogy most akkor megírod. Annál jóval hosszabb. Bontsd részekre. Akár nagyon kicsi, apró részekre. Keress hozzá irodalmat, forrást. Csinálj egy mappát amit szépen elnevezel és kibiggyeszted az asztal közepére, jól látható helyre. Aztán megnyitod a doc-ot és kitalálod a címét, (tématerv nyilván volt szóval ...) majd beírod hogy bevezetés, téma indoklása, stb. és elkezdesz írni valamit. Egy két mondatot csak.

Zavarni fog, ha félbehagyod, így pedig rá tudod magad kényszeríteni, hogy az amúgy egy két mondatnak indult vergődés másfél két oldalas lett. Aztán felírod a következő rész címét amit kidolgoznál és elrakod más korra. és így tovább.

Csak elkezdeni nehéz.

Ezer más dolgot meg csinálhatsz majd utána.

2 hét elég lesz. Ha nem kell valamilyen kutatást is csinálnod.

Gondolom, a téma, tartalom már meg van. A tartalomjegyzék címeihez kezd el írni a szöveget, és a részekből majd összeáll az egész. Nem kell egyben megírni az egészet, és nem is muszáj a végleges sorrendben.

Próbáld meg úgy szemlélni a szakdolgozatot és megírását, mint az eddigi felsőoktatási tanulmányaid pozitív elemét:

- ez az utolsó írásbeli "beadandó", amelyet el kell készítened: itt már minden egyes gépelt karakterrel valóban fogyasztod a követelményekben meghatározottakat

- ez az utolsó lépcsőfokok egyike: ezenkívül (illetőleg ezzel együtt) már csak az államvizsga van hátra

- ha nálatok is így működik, akkor e szakdolgozat érdemjegye hangsúlyozottan beleszámít a diploma minősítésébe, így van értelme foglalkozni vele

- ez csakis a te munkád, a te neveddel fémjelezve kerül a szakdolgozati adatbázisba, s ki tudja, lehet, hogy a jövőben lesznek olyan szakdolgozók, akik hasonló témába fognak bele, és a te írásodra, vagy akár a személyes segítségedre, ötleteidre stb. is fognak támaszkodni

Aztán átgondolhatsz példáiul ehhez hasonló tényezőket:

- még időben vagy: ha most nekiállsz írni, akkor be tudod úgy osztani az idődet, hogy az "ezer más dologra" is jusson belőle, viszont ha az utolsó két hétre hagysz mindent, akkor reggeltől estig, estétől reggelig csak a szakdolgozaté leszel, akkor aztán végképp kiesik az "ezer más dolog", továbbá egy esetleges pánikhangulat és folyamatos stressz is megkeseríti majd e 14 napodat

- még időben vagy: ki tudja, mikor jön közbe egy betegség, mi van akkor, ha például pont az utolsó két hétben? Valóban megérné akár egy félévet is csúszni a másfél hónapos "lustaság" miatt?

- még időben vagy: ha esetleg vannak olyan források, amelyek szükségesek a szakdolgozathoz, de mondjuk valamiért macerás elérni őket, vagy például helyhez kötött, időigényes stb. az áttanulmányozásuk, akkor most nekiállva kényelmesen, mindenféle pánikhangulat nélkül megkezdheted összegyűjtésüket, illetve feldolgozásukat.

Szép szakaszosan és fokozatosan haladj:

- kezdd el összegyűjteni a szakirodalmat, s ha szépen bukkannak elő, akkor elégedetten nyugtázd az e napi teljesítményedet, ami nem egy lezárást jelent, hiszen a következő alkalommal innen folytatod – ezzel pedig a következő napi munkádat is elkezdted

- írd meg az előzetesen kirajzolódó tartalomjegyzéket, a vázlatot: ekkor már látni fogod, hogy minden kis szakaszhoz a kezedben vannak a feldolgozandó források, amelyek időközben csak bővülhetnek

- magával az írással aztán ugyanígy: nekiállni egy fejezetnek/alfejezetnek: juss el akár egy, két, három stb. oldalig, a lényeg, hogy azt fogod érezni, hogy a "napi adag" megvan, itt az idő tehát a pihenésre, az "ezer más dologra" stb. – nem lesz lelkiismeret-furdalásod amiatt, hogy még mindig nem csináltál semmit a szakdolgozattal, sőt elégedett leszel, mindemellett pedig a szórakozásból is kijut.

Egyébként az első egy-két oldal után érezni fogod, hogy ez egy öngerjesztő folyamat, s várni fogod, hogy folytathasd ott, ahol abbahagytad. Egyszer meg már csak azt veszed majd észre, hogy a minimum terjedelmet rég el is hagytad.