Pályaelhagyás 32 felett? Tanítani szeretnék, azt hiszem.
Nem agyament, és ha úgy érzed untat a munkád mindenképp váltani kell - még akkor is, ha a pénz kevesebb lesz!! Mert anyagiban nem mérhető a veszteség, ha valakinek olyan munkát kell egy életen át végezni, amit nem szeret. És a "nyereség" sem mérhető, ha azzal foglalkozik, amit szeret.
Tanítani csodálatos! Sajnos, ami nem ugyanaz: 1-2 gyermekkel foglalkozni, vagy 30 fős osztállyal, ahol csak töredékesen tudod megvalósítani, amit szeretnél. Akik tanítanak és hivatásukként érzik ezt azok tudják, évről-évre nehezebb ez.
Ha van most egy kis időd, ajánlom ezt: Egy nagy pedagógus, egy bölcs asszony, Winkler Márta
Nem agyament, csak minden a pénz kérdése.
Ha a férjed támogat ebben akkor mindenképp vágj bele. :)
Néhány dolgot végy számításba.
1. Ez talán csak az újdonság varázsa, nem biztos, hogy 5-10 év múlva is élveznéd a tanítást.
2. Egy gyerekkel foglalkozni hetente egyszer nem ugyanaz, mint 25-30 gyerekkel foglalkozni napi 5 órában.
3. A fizetésed nagyon alacsony lesz. Jelenleg egy egyetemet végzett, pályakezdő tanár havi fizetése 200 ezer forint, és ez sajnos bruttó érték. Kafetéria nincs. Bár az évek múlásával emelkedik az összeg, sosem fog felvetni a pénz.
4. Ha tényleg lelkiismeretes vagy, és készülsz az órákra, nem sok szabadidőd lesz. Eleve tanítasz napi 5 órát. Minden órádra készülsz mondjuk fél órát, az már 7 és fél. És akkor még nem beszéltünk a dolgozatok vagy a beszedett füzetek javításáról, nem beszéltünk az adminisztrációról (pl. jegyek bepötyögése a digitális naplóba). Nem beszéltünk a rendkívüli eseményekről (pl. farsang).
Szóval nagyon meggondolnám a helyedben, hogy rászánjak-e 5 év tanulást erre a pályára.
Hát igen, nem vagyok egy milliomos feleség, hogy mindegy legyen én mennyit viszek haza, főleg így, hogy már család vagyunk, férjem tartás díjat fizet, stb. Ketten együtt keresünk úgy, hogy abból szépen jut arra amit szeretnénk elérni apránként, kevesebbel nagyon nehéz lenne.
Köszönöm az építő hozzászólásaitokat, marad a saját csemeték okítása, de azért még gondolkozom, hogy mi más módon tudnám ezt az elképzelést valamelyest bevonni az életembe.
A korrepetálást és a tanítás 2 külön dolog.
Aki korepra megy az tudni is akar, aki meg csak ott van nem biztos:) Ezt azért tartsd észben. Az hogy te egy diáknak elmondod szép és jó, de ha közben 6 cigánygyerek magyarázna órán egymásnak egyből másabb lenne a helyzet, és ebben meglehet csömörleni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!