A felsőoktatásban való részvétel egy szolgáltatás, vagy valamiféle kegy?
Azért gondolkoztam el ezen, mert ugye ha az ember önköltségesen van, akkor fizet félévente több százezret, de állami ösztöndíjjal is ez ki van fizetve, tehát pénzt kap az egyetem, hogy engem oktat, velem foglalkozik.
Mégis azt érzem, hogy az egyetemi oktatók, dolgozók sok esetben telibe szarják a hallgatót, mintha valami kegy lenne, hogy oda járhat. Pl. az úgynevezett szakfelelős egy neves magyar egyetemen nem jelenik meg fogadóórán, és még egyetlen e-mail sem válaszolt, de pl. az egyetem weboldala is egy hulladék, információszerzésre alkalmatlan. Másik neves magyar egyetemen a TO félévről félévre elcsesz valamit a tárgyfelvétellel, és a hallgatók azt nem tudják megkezdeni a kiírt időben.
De számtalan példát írhatnék, szerintem aki felsőoktatásba járt valaha is, az nagyon jól tudja, hogy mennek ezek a dolgok. Kérdés, hogy vajon mi vezetett ide, hogy az oktatók, hallgatók valamiféle földesúrnak gondolják magukat, a hallgatók meg meg is cseszhetik magukat?
Ez elvileg egy szolgáltatás lenne, egyenrangú félként kellene kezelni a hallgatót, a kérdéseire válaszolni, az adminisztrációban segíteni, és nem a magas lóról lenézni. Vajon miért harapódzott el ennyire ez a magyar felsőoktatásban?
válasza:Nálunk is volt olyan, hogy nem volt vizsga, mert az oktató jobbnak látta nem megjelenni...:D
Szerintem a fizu az egyik: siralmas egy egyetemi tanár fizetése. A másik pedig az, hogy sokan nem azért oktatnak, mert oktatni jó, hanem mert... Presztízs. A doktori megszerzésének feltétele x évet tanítani, emellett sok oktató a diákokkal csináltatja a disszertációjához az adatok gyűjtését, vagy ad nekik pl részfeladatokat, egyszóval használja a rendszert. Az egyetem meg nagyon sok esetben eredményorinetált, elvégre is, minél magasabban képzett az oktató és minél többet tud felmutatni a tudományos életben, az egyetem annál jobb helyet tud magának kivívni a rangsorban, ami a hazai, de főleg a nemzetközi kapcsolatok és elismerések szempontjából is előnyös.
Amennyire én tapasztalom, azokkal a diákokkal, akik alkalmasak arra, hogy hírnevet hozzanak, nagyon foglalkoznak. Engem is pl leszart mindenki addig, meg elhajtott 2 mondattal addig, amíg be nem dobtam egy olyan ötletet szakdogának, amit lehet vinni TDK-ra. Utána még a cikkeket is a számba adták meg ők kerestek, nem fordítva... Szerencsére a legtöbb egyetemen van annyira jó a helyzet, hogy a hallgatók bizalommal fordulhatnak a tárgy keretein belül legalábbis az oktatójukhoz, gyakvezetőjükhöz, konzulensükhöz... Persze itt megemlítem, hogy nálunk pl szólt az egyik oktató azért, hogy ha még egyszer valaki nem adja meg a tiszteletet meg nem tud szépen kérni segítséget, senkinek sem fog adni semmit, mert az szemtelenség, hogy mindenki mindent elvár, a dajkálással az élen az idétlen és helyesírási hibáktól hemzsegő "firkálmányokért" cserépe, amit e-mailben kap.
A TO egy másik sztori, a HÖK meg megint más, ezek általában annyira vannak képben, mint én 2 hét hiányzás után.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!