Számotokra milyen volt a kollégium? (egyetem)

Én 4 évig laktam koleszba egyetem alatt. Az épület nem volt modern (meg maguk a bútorok sem), de ennek meg volt a maga bája:D Egy elég bulizós koleszban voltam, nyilván tartottam is a dologtól (tanulás hogy fog menni stb), de aztán rájöttem, hogy ez tényleg csak és kizárólag az egyéntől függ. Ha az ember akar tanulni, akkor megtalálja a módját.

3 fős szobák voltak, lakótársak jó arcok voltak, nagyjából sikerült megtalálni velük a közös hangot. Nyilván ennyi év alatt jó pár buli volt (egyszerű sörpongozástól az igazi aljasodásig kb mindenféle).

Otthon nincs külön szobám, így amikor a koleszba kerültem nem okozott gondot, hogy kevesebb a magánszférám. Aztán 2 év után elkezdtem dolgozni egyetem mellett, majd ahogy telt az idő, éreztem, hogy a kollégiumi lét inkább már hátráltat (előadásra fáradtan bemenni még okés, de a szakomhoz kapcsolódó munkahelynél már nem annyira). Jobban igényeltem a saját szobát és 4 év után kiköltöztem (mondjuk ekkor elég sok közeli barát költözött ki, szóval ez is közre játszott). Aztán az MSc 3 félévét már albérletben csináltam.

Nem tudnék lenni koleszos, túlságosan megszoktam, hogy nem kell függnöm egy szobatárstól. De jó érzéssel gondolok vissza arra a 4 évre és örülök, hogy nem hagytam ki. Számomra az ott szerzett élmények elég fontosak.

Másfél éve vagyok kollégista, a barátommal lakom egy szobában, így a szobatársam tökéletesen megfelel. A szobák elég kicsik, de nekünk, mivel nyilvánvalóan nem okoz gondot a másik közelsége, tökéletesen megfelel, kuckós. Az épület kb 10 éve lett teljesen felújítva, így viszonylag jó állapotban van, de azért nem olyan a berendezés itt sem, hogy 30 évig bírja az asztal, kopnak a dolgok.

Alapvetően jó itt élni, szeretem a szint hangulatát, de azért a közös konyha meg a koedukált mosdó nem fog hiányozni.

Valahogy minden szintnek más a hangulata, részben az ott lakók, részben az elhelyezkedés miatt (van bulizós szint, lányos szint (azokon a szinteken nem koedukált a wc-fürdő), ahol puhábbak a zajok, és finomabb illat van, zajos szint, csendes szint), a mienk pedig szerintem egy kifejezetten otthonos szint. Amit nem szeretek az az, amikor valaki úgy dönt, hogy ő márpedig a folyosón fog éjszaka ordibálni, illetve az alagsori bulit, mert lejárni nem szoktam, de a tüc-tüc zene, és az ordibálás felhallatszik.