Szégyenlem, hogy még csak itt tartok. Kivulrol ez mennyire tunik gaznak?

20 evesen erettsegiztem alapbol, mert nyelvi elokeszitos osztalyba jartam, plusz evvesztes is voltam.

Mikor palyavalasztasra kerult a sor, anyam nem engedte, hogy segito hivatast valasszak. Nagyon sokaig kitartottam a velemenyem mellett, de miutan naponta 3x megkaptam, hogy el fogom cseszni az egesz eletem, mar nem birtam tovabb vele szemben, es bennem volt az is, hogy nem szeretnem egesz eletemben azt hallgatni, hogy “na latod, en megmondtam, hogy nem ezt kellett volna”.

Elmentem anyam nyomasara a kozgazra, be is fejeztem igazabol tok jo eredmennyel,.

Aztan 2,5 ev kiesett, mert beteg lettem, es most, 27 eves letemre vagyok elsos azon a szakon, amit tkp a hivatasomnak tekintek.

Magamat kell mar eltartanom, es bar kolis vagyok, de igy is muszaj dolgoznom valamennyit. Nehez nagyon a kettot osszeegyeztetni, de igazabol nem is banom a munkat sem, mar arra is tokre van igenyem, vagy hogy mondjam...

Szoval a lenyeg, iszonyatosan szegyenlem magam, amiert meg csak itt tartok az eletben...

Kívulrol is nagyon gazul hangzik? :/