Miért kell sokkal több energiát befektetni?
Unokatestvérem most 8-os és egy nagyon jó gimnáziumba készül, aminek hát én nem sok értelmét látom. Nem rossz tanuló (de ezt úgy érte el, hogy 4-5 órákat tanult az elmúlt sok évben minden nap), és tudja is hogy majd fizika/elektronika területen szeretne továbbtanulni. Namármost ennek akkor mi értelme van? Miért jó az, hogy valaki végig szív 4 éven keresztül? Szerintem mehetne helyette sima szakgimnáziumba, szakmát is ad meg érettségit is mostmár ha jól tudom. De ha csak érettségit, az is teljesen jó mert legalább lenne mellette szakmai tudása. Később egyetemre bekerülni onnan is simán be lehet (én egy elég "rossz", középiskolából hoztam több mint 400 pontot). Mikor kérdeztem annyit mondott, hogy mert egy jó gimnáziumnak híre van, de valószínűleg ezt is a szülei tömték a fejébe. Amikor ezt normálisan megkérdeztem az anyjától ő szabályosan kiakadt és ordibálni kezdett velem, hogy én csak rosszat akarok neki, mert egy sz@ros középiskolából sehova nem fog eljutni.
Nektek mi a véleményetek? Tényleg jobb lenne neki egy gimnázium?
Egyrészt azért, mert bár tény és való, hogy szakgimnáziumból is lehet jó pontszámot vinni, de sokkal nehezebb, és az sokkal inkább múlik a diák szorgalmán.
Nem tudom, milyen színvonalú az a szakgimnázium, amit az unokatesódnak ajánlottál, de a mi városunkban (nevet nem írnék) van két elektronikával foglalkozó suli, és nagy átlagban tényleg azok mennek csak oda, akiket sehova máshova nem vesznek fel. Na most szerinted hol könnyebb összeszedni több pontot? Egy olyan gimnáziumban, ahol alapvetően a diákok és a tanárok is úgy állnak hozzá az egészhez, hogy akik itt végeznek, nagy eséllyel főiskolára, egyetemre mennek, vagy egy olyan szakgimnáziumban, ahol az a cél, hogy ne bukjon meg senki érettségin? Még egyszer: ez utóbbiból is lehet továbbtanulni, de sokkal nehezebb, mert lényegesen kevesebb idő/energia marad a tehetséggondozásra, sok helyen pl. nem is indul fakultáció, hogy felkészítse a diákokat az emelt érettségire.
Másrészt pedig lehet, hogy most úgy gondolja, hogy ezzel szeretne foglalkozni, de 4, pláne 5 év nagy idő. Ha van lehetősége arra, hogy egy általánosabb képzésen vegyen részt, inkább tanulja azt! Nem azért, mert bajom van a szakgimnáziumokkal, de ha idő közben eszébe jut, hogy mégsem azzal szeretne foglalkozni, akkor szenvedés lesz neki az az X év érettségiig, hiszen olyan tárgyat is kell tanulnia, ami nem érdekli, másrészt pedig jóval kevesebb lehetősége lesz más tárgyakra "specializálódni". A természettudományos képzés például elég szűkre szabott a szakgimnáziumokban, azokat a területeket, ami nem kapcsolódik a tanult szakmához, elég marginálisan oktatják. Ha kitalálná másfél év után, hogy ő inkább orvos lenne, magántanár nélkül csak a középiskolában gyakorlatilag lehetetlen lenne neki a felkészülés. Ezzel szemben egy gimnáziumban a legtöbb helyen igen stabil alapokat kap mindenből, és a váltás is könnyebb.
Ráadásul az említett szakma, amit volna lehetősége megszerezni, ugyanúgy megszerezhető gimnázium után is, tehát attól nem esik el. Arról nem is beszélve, hogy mivel lesz előrébb, hogy szerezhet szakmát? Ha az adott területen lesz egy diplomája, ki fogja elkérni tőle az OKJ-s bizonyítványát? Plusz az egyetemeken mást tanítanak, más típusú munkára készítenek fel, mint egy szakma.
A te példád is mutatja, hogy nem igaz az, hogy sehova nem lehet eljutni szakgimnáziumból, sőt. Viszont azt nem lehet elvitatni, hogy aki egy erős gimnáziumba jár, jóval könnyebben tud jóval több lehetőség közül választani.
Szerintem az erős és a gyenge gimnáziumnak is megvan a maga előnye. Én egy gyengébb gimibe jártam, kb soha nem tanultam otthon, csak az iskolában szünetek vagy értelmetlen órák (ének, művtöri, média, etika, filozófia, stb) alatt. Suli után edzésre mentem és 8ra értem haza minden nap, hétvégén pedig meccsek voltak. Soha nem stresszeltem egy dolgozat miatt sem, hiszem tudtam, hogy teljesíthető. Elég változó jegyeim voltak. Angol, matek, biosz, kémia mindíg 5ös volt (a biosz-kémia emelt szinten), a többi kettes, hármas. Összességében volt 4 laza évem, minden nap jól éreztük magunkat és nem lettem idegroncs sem. Most orvosira járok, van jópár csoporttársam "elit" gimnáziumból. Sokuk szerint végigtanulták a 4 évet, van aki élete teljesítményének érzi, hogy kitűnő lett az érettségije. Az viszont biztos, hogy nekik már kialakult egy olyan tanulási rutin, ami nekem így a második évben sincs még meg.
Ha újra kéne döntenem, akkor sem mennék erősebb gimibe, és örülök, hogy így választottam annó, pedig 100/86 ponttal sokkal színvonalasabb középsikolába is mehettem volna.
A szakgimi nagyon könnyen egy csapdává válhát, már csak azért is, mert általába csak egy nyelvet tanulnak, míg a gimikbe kettőt.
Viszont ha unoketesód 4-5 órát foglalkozik naponta az általános iskolás anyaggal, akkor gyorsan ki fog égni egy erősebb gimnáziumba.
Szerintem a jelenlegi oktatási rendszerben a szakgimnázium nagyon veszélyes választás, és alapvetően senkinek se ajánlom, aki a felsőoktatásba készül utána, annak ellenére, hogy elméletileg az érettségi + szakma kombináció jónak hangzik, de a szakmai tárgyak esetében is nagy a kavarodás, arról nem is beszélve, hogy a közismereti tárgyakkal mit műveltek. És akkor még ott van a nyelvtanulás kérdése is.
Igen, az válik a leginkább a hasznára, ha a képességeinek megfelelő legjobb helyre jelentkezik - mikor tanuljon, ha nem most?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!