A stresszturo kepessegem vajon hogyan lehetne novelni? Lent irok meg.

A leírásod alapján ilyen szempontból eléggé hasonlítunk. BSc-t és MSc-t is az egyik informatika szakon csináltam nappalin, egyetem mellett úgy 3 évig dolgoztam (változó időtartamban, eleinte heti 20 óra környékén, MSc vége felé már eléggé közelített a heti 40 órához - plusz órákra járás, tanulás, diplomamunka írás). Én is eléggé stresszelős típus vagyok. Az egész nyitja a jó időbeosztás. Én se jártam be minden órára, csak amire éreztem, hogy szükséges. Plusz mindenre elég időben lekezdtem tanulni (beadandókat is irreálisan korán elkezdtem már írni). Próbálj meg rövidebb célokat meghatározni, úgy egyszerűbb elviselni (tehát most az idődet csak a következő vizsgádig oszd be, utána tarts 1 nap szünetet tanulás terén). És ne gondolkozz túl sokat, hogy mi lesz ekkor meg mi lesz akkor. Nyilván ilyenkor időhiány miatt nehézkes, de a sport az tényleg nagyon sokat segít (közérzetet javítja, növeli az önbizalmat).

A legstresszesebb félévem az a legelső tanulós-dolgozós szorgalmi időszakom volt (~35 kredit, tanulás, szakdolgozat, nyelvvizsga, munka). De voltak könnyebb időszakok. A félévek előrehaladtával mindig egyre jobban csiszoltam az időbeosztást (pl. rájöttem mikor tudok aktívabban tanulni).

A szervezettség a kulcs. Minden típusú szorongásból adódó problémát egy stabil időbeosztással kezdenek el kezelni is. Időbeli és gondolati mankókkal.:) Ez az egészséges embernél is működik. Mikor kapsz egy idői keretet az adott tevékenységre, vagy mikor tudod, hogy mi után mi következik és annak a mentén haladsz, csökken a szorongás, stressz. A dolgok átláthatatlan/beláthatatlan volta miatt szorongunk általában (ha a szorongás valós, nem olyan, mint egy pánikroham). Azáltal, hogy feldarabolod és elosztod idői egysékegre a teendőidet és világosak a céljaid, beláthatóvá válnak, hosszú távon pedig ez csökkenti a bizonytalanság érzését és növeli a hatékonyság, produktivitás, kontroll érzetét. Azért is hasznos, mert ha időben kezded (és itt felhívnám a figyelmet a szabadidő és a véletlenek betervezésére), nem pánikból tanulsz, hanem türelmesen átrágod, legfeljebb hamarabb végzel. Szorítottam már be én is dolgokat kicentizve, de én nem az az ember vagyok, aki nyomás alatt hatékonyabb. Nekem nem megy a meglendülő munka, nekem az megy, hogy elkezdem, félrerakom, gondolkodok rajta, megint előveszem, megint emésztem, megint mást csinálok kicsit és a két hetes rendelkezésemre álló időmből 10 nap így telik el, a 10.nap végére tervezve a dolog befejezését. Anno pont fordítva volt, az utolsó 4 napban láttam neki. Befejeztem, szó se róla, hogy nem. Minőségi munka lett az is. De akkor szembesültem a feladat részleteivel és a tényleges nehézséggel és ez egyrészt az egekbe lőtte a stressz szintemet, másrészt pedig az egész napom a feladattal telt (az alvási idő meg a többi kivételével ugyanúgy), amivel nem is az volt a baj, hogy kapkodni kellett, hanem nálam úgy napi 2-3 óránál van egy telítődési szint. Utána lelkileg megterhelő ugyanazzal foglalkozni. Egyszerűen besokallok, befásulok. Olyan, mint mikor valaki ebéd helyett csak desszertet eszik. De ez egyénfüggő.

Személyesen nekem a sport és az alkotás vált be nagyon. Mióta egyetemre járok, muszáj sportolnom, különben bekattannék, szervezettség ide vagy oda. Sokan elhanyagolják a testmozgás és az életvitel (koffeinfogyasztás, alvásminőség, táplálkozás) szerepét, de a magam tapasztalatai azt mutatják, hogy akkor többet vesztek, ha nem tudok szánni magamra napi 1-2 órát rendszeresen, legalább heti 3-4 alkalommal, mint azzal, ha ezen az időn meg az alvásidőmön spórolok. Akkor inkább nem megyek bulizni, vagy inkább végzek kevesebb dolgot, lassabban, de a személyes időm megléte annyira fontos, hogy nem tudok nélküle sokáig hatékonyan működni. Egyszerűen kell az, hogy leüljek a seggemre és megegyem békében a kajámat, vagy lemenjek edzeni. Nem egy órán fog múlni.

A FB már csak ilyen, én Pinteresten meg YouTube-on tudom elcseszni a fél napom.:P

Egyébként naptárazni mindenképp megéri. Ciki-nem ciki, nekem vizsgaidőszakban mindig van egy órákra beosztott falinaptáram (de jó erre a GCalendar is, ha nem szeretnél firkálni) és minden benne van lebontva, hogy nagyjából mit meddig kellene csinálni. Nem mindig tudom tartani pontosan, általában csak úgy a háromnegyede valósul meg a tervezettnek, mert később kelek, mint terveztem, meg ilyesmi, de jó ránézni és egyből tudni, hogy akkor, ott mit kellene csinálnom, vagy aznap mit illene befejeznem.:) Ha szépen osztod be, lazábban, nem hiszem, hogy gond lesz a lelkiismeret furdalás nélküli nyugodt pihenéssel a nap végén.:)

És az ébresztő állótgatás sem ciki.:) Nálam nagyon működött a pomodoro módszer, mert tudtam, hogy egy véges időkeretem van és majd szól az ébresztő, addig sem kell az órát nézegetnem, hanem koncentrálhatok az anyagra, vagy élvezhetem azt az 5 perc szünetet épp.:)

Mindenbe bele kell rázódni. Neked duplán is. Minden elismerésem, hogy a kettőbe egyszerre vágtál, én csak második félévtől mertem melózni.:) Menni fog az, majd megtalálod a magad trükkjeit hozzá.:)