Volt már valaki hasonló helyzetben? Ti mit tettetek?

Jaj, basszus, ha elfogadsz egy random embertől az interneten egy ölelést, akkor vedd megtörténtnek. :D

Egyébként velem ugyanez volt a helyzet tavaly, annyi különbséggel, hogy az időbeosztásom miatt teljesen szétcsúszott a dolog, és nem tudtam rendesen tanulni. Katasztrófa lett a vége, de az a típusú katasztrófa, ami olyan szinten aljas, hogy otthagyja a menekülőutakat, hogy simán bejuthattam volna minden a bioszhoz meg kémiához köthető, de nem orvosis szakra, úgyhogy volt egy szép tépődésem a nyári szünetben, hogy ha pótfelvételivel elmegyek gyógyszerészetre, azzal elárulom az álmaimat, vagy csak logikusan döntök, és megspórolok magamnak egy évet - mert egyébként se kerülnék be az orvosira. (ha esetleg bármi ilyesmi megfordulna a fejedben; a jó gyógyszerészek értelemszerűen nem azokból lesznek, akik oda kényszerültek az orvosi helyett)

Nekem szorongós alkatnak tűnsz (az, hogy rendesen hangsúlyozni se tudtál a szóbelid végére, nagyon masszívan ezt sugallja). Ebből az is következhet, hogy máshogyan értékelted a helyzetet, mint amilyen valójában, de abból, hogy nem írtad le, hogy "mennyire rossz az a rossz" (nem hiszem, hogy vállalhatatlan, de úgy gondolom, hogy nem vagy büszke rá), arra tippelek, hogy benne van a pakliban, hogy ki kell hagynod egy évet. Mint valaki, aki volt már a cipődben, el tudom mondani, hogy ez totál nem a világ vége. Ettől nem leszel se buta, se kevesebb a többi évfolyamtársadnál. Nekem ez a kettő volt a legkomolyabb kételyem az egésszel kapcsolatban, és hadd mondjam el, hogy az első pár hónapban tényleg azt látod majd magad körül, hogy az összes ismerősöd, akit végig frusztrált, hogy jó tanuló vagy, egy kicsit mintha inkább megkönnyebbült lenne a hír hallatán, hogy jessz, te is csak egy ember vagy, de ha azért rontottad volna el, mert buta vagy, nem kellett volna mennie a próbáknak sem, és még bőven lehetsz orvosira meant to be.

Ez viszont nem lesz valami zsíros része a motivációs beszédemnek, de jelzem neked, hogy bőven kell lekierő ahhoz, hogy azt, hogy valami nem jött össze, tudd hova tenni. Nekem a mai napig tolatják ezt az idősebb barátaim, és a mai napig nagy csalódás velük kapcsolatban, hogy "ja persze, biztos azért nem sikerült, mert egyébként annyira okos vagy" vagy hogy "látni fogod, hogy diploma nélkül se lesz vége az életednek", soha egy bátorító szót nem kaptam tőlük, ami borzalmasan esett, mert nekem nagyon fontos lett volna. Szóval, vannak emberek, akiknek a szemében csak egy lövésed van, és nem tudsz szabadulni a gondolattól, hogy leszerepeltél előttük. Imádni szoktam mindenkit, meg a végtelenségig elengedni mindenkinek mindent, de az ilyen emberek miatt ne érezd rosszul magadat, hanem hagyd őket a fenébe. Főleg úgy, hogy nekem se azon múlott a felvételim, hogy nem voltak meg a képességeim hozzá (amit akkor még nem tudhattam, ahogyan te is nyilván elkezdtél kételkedni magadban), ez egy érvágás volt, de jogtalan és nem igaz. Tizennyolc (vagy tizenkilenc éves) vagy, a legemberibb dolog, hogy valami nem jön össze, és nem hiszem, hogy az orvosis ismerőseim csak a két szép szememért mondják, hogy egyébként nem érdekel senkit, hogy hanyadjára vettek fel, legalábbis baromira remélem. :D Mint mindenhol, ott is nagyon sokféle ember van sokféle háttérrel.

Neked szerintem a szorongásodon kellene első körben dolgoznod, de másodszorra már semmi se lesz olyan ijesztő. Októberben vagy májusban meg tudod csinálni.

A legfontosabb dolog, amit meg kell tenned magadért viszont még előtted van; a nem-felvételi tárgyaidon (ergo a közepeken) később nem tudsz majd javítani, mert a 100 tanulmányi pontodat csak a bizonyítványodban szereplő érettségik eredményeiből számítják be, ezért az egyetlen dolog, ami jelenleg tényleg esszenciális a jövőd szempontjából, az nem az, hogy a megismételhető emeltjeid milyenek lesznek, hanem az, hogy a mostani közepek minél jobban sikerüljenek. Tudom, hogy mekkora kudarc megélni ezt az egészet, és hogy mennyire semmi kedved törire tanulni, de egy utolsó nagy levegőt kell venned, és letolni az egészet, és akkor elmondhatod, hogy sikerült, ahogy sikerült, de bebiztosítottad magadnak, hogy ha idén nem, akkor jövőre biztosan felvegyenek.

Én még nem akarok sikertörténetként nyilatkozni magamról, mert kémiából most végeztem, és még nem tudom a végleges eredményeket, de minden ég és föld volt a tavalyihoz képest. Nem tudtam annyival többet idén, és akkor, de az, hogy elkezdtem jól hozzáállni a dolgokhoz, volt mindennek a kulcsa. Mivel nyilvánvaló, hogy neked sem az a problémád, hogy nem tudnál egy ilyen mérvű tananyagot normálisan megtanulni, biztos vagyok benne, hogy ha idén nem, akkor jövőre kirázod a kisujjadból. De ezen még ne gondolkozz, mert az érettségi időszaknak még nincs vége, a pontos eredményeidet se tudod, és még egy csomó idő van a ponthatárok kiderüléséig. Ha nekem jó volt valamire a lyukasév, akkor az az volt, hogy rájöjjek, hogy tényleg orvos szeretnék lenni, tényleg orvosnak való vagyok, és hogy nem lett volna elég annyi, hogy tavaly becsússzak (mert egyébként ott volt halvány lehetőségként ez is), mert egy ilyen szivatós képzésbe (ami előtt egyébként is sokan inkább kihagynak egy évet, mert tudják, hogy nem fognak sokat pihenni később) biztos alapokkal, lelkileg és mindenhogyan teljesen épen érdemes belevágni.

Bocsi, ha regényt írtam, nem tudom, mennyire volt motiváló ez a fura optimizmussal kevert nyafogás, ami kicsúszott belőlem, de próbáld leszűrni belőle a lényeget. Újracsinálni baromira nem jó, de túlélhető, és sokkal biztosabb leszel utána magadban. Azért sok sikert még idénre is. :)

Én a matekkal,infóval mentem tovább, és mivel jól mentek így ezekre nem gyakoroltam. De ezek mellett a próbát megcsináltam elég jól, nem aggódtam. Aztán érettségin persze hogy ezeket rontom el, mivel fontosak és túlizgultam őket. A többivel úgy voltam, hogy nem olyan fontos, így azok nagyon jól sikerültek. :|

Aztán így is bekerültem egyetemre és nem volt hátrány, azóta nagyon sokat fejlődtem. Úgy érzem elég szemét egy érettségi alapján megítélni ezt az egészet, mert lehet valaki éppen aznap elrontotta, túlizgulta a dolgot, de amúgy sokkal több tudás van benne, mint amit produkált.

Ha így nem kerülsz be ne add fel, készülj fel az őszire. Ha 1 évvel később mész egyetemre az még nem a világ vége ;)

Szia! Nagyon hasonló az én helyzetem is. Most érettségizem. A közepeim egész jól sikerültek, viszont a biosz és kémia emeltet sikerült nagyon elrontanom, pedig a próbáim mind jól sikerültek. Én is a kémiát szeret(t)em jobban, és nagyon jóra akartam megírni, de sokkal kevesebb pontot szereztem, mint amennyi a cél volt. A biosz szóbelivel viszont valószinűleg nem fogok sokat javítani az irásbeli eredményén. A kémia szobeli úgy érzem, jó lett, de hiába fog fölfelé húzni, nagyon bizonytalan a végkifejlet, egész pontosan sokkal reálisabb az, h nem jutok be.

Az írásbelik után nagyon összetörtem, nem hittem el, hogy ennyire elrontottam. Legszívesebben teljesen elfeledkeznék egy kis időre az egészről, de kezdem összeszedni magam. A környezetemben vannak, akik bár nem mondták ki, de sosem hitték el rólam, hogy igazán jó leszek bármiben is. (Ez volt a gimi elején is, de kiderült számukra, hogy simán veszem az akadályokat, a legjobb eredményekkel), szóval ők azt sem gondolták, h eljutok egyáltalán idáig. Mások, -és hála Istennek ők vannak többen- bátorítottak, és tiszta szívből a legjobbat kivánják, hogy jussak be. Ennek örülök, mert nekem nagyon sokat jelent, ha vannak olyan ismerőseim, akik tényleg támogatnak, mellettem állnak.

A lényeg az, hogy lehet, nem sikerül az éven bejutnom, de én mindig is csak azt tudtam elképzelni, hogy orvosira megyek, ezért nem adom fel. Bárhogy sikerülnek az érettségik. Legfeljebb egy évig szabad leszek - bozonyos értelemben-, probálom így felfogni. És biztos vagyok benne, ha most nem, jövőre sikerül elérni a célomat.

Tudom, hogy mennyire rossz ez az időszak. A legfontosabb az szerintem, hogy magaddal tudd letisztázni a történteket. Ne foglalkozz mások véleményével, akik esetleg "le akarnak húzni". Hidd el, nem vagy hülye, különben tényleg nem is jelentkeztél volna két emeltre, nem jutottál volna el eddig. Minannyian hibázhatunk, és hibázunk is, hiszen emberek vagyunk.

Ne hozz elhamarkodott döntést a jelenlegi helyzetben. Tarts ki a célod mellett. Amit most megtehetünk annak érdekében, h majd sikert érjünk el, az az, hogy készülünk a hátralevő szóbelikre. Nagyon nehéz folytatni, tovább menni, de most valóban a maximumot kell nyújtanunk. Már nincs sok hátra.

Semmi esetre se add fel az álmod. Még az is lehet, hogy becsúszunk az éven, és találkozunk, vagy jövőre :)

Ha lesz egy év az ujraemeltezésre, az nagy előnyt jelenthet sok szempontbol, annak ellenére, h most nem ugy tunik. A nyáron pihenj, kapcsolodj ki, tedd le a problémát. Sokan vannak, akik nem elsőre jutottak be, ahogy írta is az egyik kedves válaszoló. Ha nem sikerül elsöre, akkor majd menni fog másodszorra. Ha becsukódik egy ajtó, keresünk másikat és azon megyünk be. Kitartást kívánok Neked, kedves kérdező -mindenki másnak is-, és azt, hogy elérd a célod. Ne add fel :) Sok sikert a továbbiakhoz!

Az igazság az, hogy az orvosira való bejutás Magyarországon egy ideje eléggé nehéz, ha jól emlékszem 2013-óta kötelező a két emelt azelőtt biológia emelt volt csak kötelező és kémia vagy fizika közép, és ezt húzhattad felfelé plusz pontokkal, ha kémia emeltet csináltál vagy volt nyelvvizsgád. Ebből a szempontból a mostani rendszert nem érzem annyira jónak, kicsit olyan lett mint egy agárverseny, hogy csak biosz emelt és csak kémia vagy fizika emelt.

A bajom az, hogy igazából, aki látta már az orvosi tananyagot, az pontosan tudja, hogy az 80%-ban biológia meg lényegében véve magolás, igazából lehetsz jó kémiából meg fizikából, de azon kívül, hogy felvesznek túlságosan sok hasznát nem fogod venni.

Ebből a szempontból a jó biológia érettségi eredmény egy jobb támpont, mint a jó kémia.

Ezen kívül a kémia érettségi szerintem indokolatlanul nehéz lett az idei évtől, a korábbi emelt szintű kémia sokkal könnyebb volt. Lehet épp azért nehezítettek, hogy csökkenjenek a ponthatárok?

Tehát az kérdező, hogy most "besültél" egyszer az nem feltétlen gond. Ráérsz még, sokan vannak, akik húsz éves kor után kerülnek be, idén például emelt kémián volt két 1988-as születésű vizsgázó is az én csoportomban, és igen ők is orvosira jelentkeztek. Tehát van verseny rendesen, hiszen sok az "öreg" próbálkozó is. Tudok 43 éves orvostan hallgatóról is, egyszerűen azért mert ez a végzettség kicsit olyan, mint az arany, teljesen mindegy hány éves vagy mikor megkapod a papírt lesz vele munkád valahol.

Ha ez vigasztal én is a "senior" szakosztályt képviselem, igaz még nem vagyok harminc, de közelebb vagyok hozzá, mint a húszhoz, és én is próbálkozom, a biológia nálam úgy sikerült, ahogy vártam (úgy cirka 80% körül lesz a végeredmény remélem), a kémia viszont nem ment, szimplán nem ilyen kémiára készültem, úgyhogy a szóbeli részt ki is hagytam, most csak azért, hogy legyen mondjuk egy 60%-os kémiám, ami messze nem elég, azért minek erőltessem a szóbelit. Még van két vizsgaidőszak jövő szeptemberig, tehát két próbálkozás, szerintem te is próbáld ki az őszit is, legalább az egyik tárgyból, így ha az sikerül, akkor elég lesz gyúrni a másikra tavasszal. Nekem mondjuk könnyebb dolgom van, mert már "csak" a kémiát kell valahogy 80% körülire kihoznom.

Csak egy ötlet, ha érdekel az egészségügy, szerintem ebben az egy évben esetleg jelentkezz valamelyik eü-s OKJ-s képzésre, sokan vannak, akik ugyanis nem bírják a tényleges orvosi munkát, tehát kívülről nagyon szépnek tűnik a hivatás, de mikor kikerülnek gyakorlatra, akkor esnek nagyot, hogy "Ez a magyar egészségügy?" -és sajnos ez...

Mindent egybevetve szerintem nálad épp az volt a baj, hogy nem volt B terved, és csak erre gyúrtál, így egyszerűen mikor helyzet volt szimplán elidegeskedted, vagy nem jól, nem eleget tanultál. mindegy van még két próbálkozási lehetőséged jövő őszig, vagy mint látod van, aki harminc évesen próbálkozik bekerülni, tehát lehetőséged az van bőven.