A magyar felsőoktatásban ponthatárok helyett, miért nem felvételi teszt, felvételi elbeszélgetés van?

Nekem mondjuk jobban tetszik a ponthatáros felvételi, mint a felvételi tesztes/motivációs. Az már sokkal szubjektívebb, lehet valaki egy olyan felvételiztetőt fog ki aki csak úgy szórja a max pontokat, más meg túl szigorúan veszi. Vagy saját tapasztalat, hogy én is úgy jelentekeztem hogy nem tudtam mi is akarok lenni. A környékemen egy egyetem volt amiből csak a gtk volt szimpi, ott kinéztem az egyik szakot és felvételiztem. Tesztet hiába irattak volna mert közöm nem volt a gazdasághoz, a motivációm is nagyjából annyi volt, hogy jó lenne egy diploma és ez tűnt olyannak ami jól fizet és el is tudnám végezni. Ezek után biztos nem kerültem volna be, habár időközben kiderült hogy érdekel ez a szak és jó is vagyok benne, már mesterre is járok. Szóval szerintem a felvételis elbeszélgetésnél pont ez a rossz. Sok végzősnek köze nincs hozzá mi akar lenni, felvételezik valahova aztán ha mégse jön be szakot vált. De legalább több elképzelése lesz, hogy mi az ami a szakon tetszett neki és mi az amit nem akar tanulni. Persze ezzel megy az idő és pénz, de nem tudom akkor mennyiből jobb ha inkább fel se veszik sehova mert nem érdeklődik eléggé. Amíg köze nincs a felsőoktatáshoz, hogy működuk nehezebben is dönt, hogy mi érdekli. Más ha valaki tanul szakmát középiskolában, tudja hogy szereti-e már, de egy sima gimis mit tudja milyen a gazdasági pálya vagy a mérnöki. De olyat is ismerek akinek minden álma a jogász képzés volt majd egy év után ott is hagyta, mert hogy neki nem tetszik. Az ilyeneket ezzek se tudják kiszűrni.

Nyilván ennek a mostani rendszernek is sok hibája van, de szerintem az se lenne jobb ha akkor motivációs elbeszélgetés meg teszt lenne. Ha a teszt azt méri mennyire ért már a szakhoz akkor a gimisek elég nagy háranyban lennének a szakközepesekhez képest. Ha meg azt mérik hogy mennyire ért a matekhoz azt az érettségiből is látják már. Akkor több értelme lenne keverni a 2 rendszert, mint ahogy a mesteres felvételinél szokás (az alapszakról is visznek pontot, de a motivációs, szakmai beszélgetés és a szakmai teszt is számít). Annál a szintnél értem miért kéne eléggé képben lennie már a jelentkezőnek, de egy gimisnél még nem annyira.

A másik, hogy amilyen nagy itt a korrupció meg a kivételezés az ismerős kölykével még rosszabb lenne a szitu, ha nagyrészt a beszélgetéseken múlna ki kerül be. XY apja elég pénzes akkor a csemetéje megkapja a max pontot a másik apja viszont köztudottan a másik párt nagy szószólója akkor az ő gyereke keveseb pontot kap... eléggé jelen van így is a politika már az egyetem működésében,szerintem ezzel még rosszabb lenne. Amíg ilyen a helyzet nem hiszem hogy ez tényleg szubjektíven menne.

A bolognai rendszer bevezetéséig (2006) egyszerre kellett érettségire és felvételire készülni. (Előkészítők, különórák - szóval egy csomó plusz költség...) Ponthatárok akkor is voltak, és a stressz, hogy sikerül-e a vizsgáztatók szimpátiáját elnyerni. Kösz, de nem sírom vissza azt az időszakot!

(Hja, és akkor sem volt garancia, hogy valaki elvégzi az adott szakot. Sokan csak kötelességtudatból küzdötték végig az egyetemet, és utána egy percet sem dolgoztak az adott szakmában, annyira megutálták.)

A szóbeli elbeszélgetés és a motivációs levél is nagyon szubjektív. CSAK arra jó, a legalkalmatlanabbakat kiszórják, de arra sem biztos:S

Kell egy objektív mérce.

Talán jobb lenne, ha a különböző szakok eltérő teszteket iratnának (most pl. ahogy hallom, az orvosira bejutni nem tudók nagyon oda vannak, hogy miért nincs több embertan a biosz emelt érettségin), de az egyetemeken kívül a diákokra is hatalmas terhet róna, ha különböző szakokra eltérő tesztet kellene írniuk.

Így legalább mindenki hasonló esélyekkel indul.

Abban egyetértek, hogy egyedi felvételi eljárás kéne. A bolognai rendszer visszaigazolta, hogy a kétszintű érettségi-rendszer nem érte el célját.

Az egyetemeknek/főiskoláknak kéne külön-külön egyedi felvételit szervezni. Ha kihívnák a tanulót a táblához, ott kéne neki felelni, akkor kiderülne, hogy mit tud. Régen ez így ment.

Most ugye erre nincs pénz...

"Véleményem szerint, az gimnáziumi anyagnak sok köze nincsen az egyetemi tanulmányokhoz."

Sajnos ez is igaz. Ez szintén a kétszintű rendszernek köszönhető. Gyakorlatilag annyira levitték a színvonalat, hogy egy 4-5 -ös matek érettségi után mondjuk az integrálás/diffegyenletek már teljesen életidegennek tűnik.

A szorgalmas tanuló a hiányt vagy önálló tanulással, tehetősebbek pedig magántanár segítségével pótolhatják.