Leírnátok nekem a pályaválasztásotok történetét?

Szia!

Én 10. osztályos gimnazista lány vagyok.

5.-től járok egy jó nyolcosztályos gimnáziumba, kitűnő jegyeim, eredményeim vannak. Amikor 8.-os voltam arra gondoltam, hogy mások ilyenkor már szinte eldöntik, hogy mit fognak kezdeni az életükkel, vagy legalábbis, hogy mit próbálnak ki először (Pl. valaki cukrász szeretne lenni, akkor olyan szakközépbe megy, vagy ha jogász akar lenni, akkor egy jó magyar/töri tagozatos gimibe). Így én is elkezdtem egy kicsit aggódni, valamiért úgy gondoltam, hogy ha most nem döntök, akkor hátrányban leszek azokkal szemben, akik már kiválasztották, hogy mi érdekli őket. Először megnéztem, hogy melyik tantárgyakat szeretem a legjobban, ami nem volt nehéz: a kedvenceim a biológia és kémia, szeretem még az infót, a matekot és a törit. Már egészem kiskoromtól kezdve imádtam a természetet, szinte függője voltam a természettudományos, élőlényekről szóló csatornáknak (DaVinci Learning, Discovery, Animal Planet, NatGeo, NatGeo Wild,...) és a nagymamámnak is rengeteget segítettem a kertben és az állatok körül. Emlékszem, szedtünk kézzel kártevő bogarakat a krumpliról, figyeltük, ahogy kikelnek a kiscsirkék, egyszer "levezettem" egy macska szülését. A kémiát csak a suliban szerettem meg. Ugyanaz tanította, mint aki a biológiát és régebben a természetismeretet is, szóval nem kellett új tanár rigolyáit kitapasztalni. Ráadásul nagyon kedvelem azt a tanáromat, érdekesen adja elő az óráit, jó a humora (bár elsőre furcsa lehet).

Ezután ehhez a biológia-kémia beállítottsághoz kerestem egyetemi szakokat.

Ezek jutottak eszembe:

-Molekuláris bionika mérnök: Elvetettem, mivel rengeteg fizika és matek kellene hozzá, azokhoz pedig nincs olyan nagy kedvem (a fizika rendkívül gyatrán megy...). Valamint programozás is kell hozzá, amit a mi sulinkban nem nagyon tanítanak, amit meg igen, azzal labdába sem lehet rúgni ezen a szakon, főleg azokkal szemben, akik infó tagozatról jönnek.

-Biológia-kémia tanár: Igazából ez még versenyben is lenne, ha nem tetszene jobban valami más. Az egyetlen, ami elvette a kedvem ettől az az, hogy rengeteg gyereket/kamaszt nem érdekel a kémia és a biosz. Nálunk a suliban nem túl erős a rendbontás, de más sulikból lehet hallani egész durva esetekről. Én nem igazán szeretnék egy "játszótéren" lenni a "kiképző". Emiatt a hozzáállásom miatt alkalmatlannak gondolom magamat a tanári pályára, és szerintem csak belefáradnék.

-Biológus: Nos, azért nem a biológiát választottam ki célul, mivel tanár nem akarok lenni (lásd feljebb), a (szinte egyetlen) másik lehetőség a kutatás. De én még nem tudom, hogy kutatni akarok-e.

-Orvosi: Végül emellett a szak mellett döntöttem. Kellően nehéz és megbecsült ahhoz, hogy kihívásnak vegyem az elvégzését. Úgy érzem így tényleg valami olyat csinálhatok, ami segít az embereknek, a társadalomnak. Rengeteg ága van (sebészet, bőrgyógyászat, szülészet, gyerekgyógyászat, stb.) és sokszor ezek az ágak még jobban szétágaznak (pl: sebészet: szív és mellkassebészet, gyereksebészet, idegsebészet, stb.). Majd egyetem alatt kiválasztom, hogy mi az amiben a legjobb vagyok, ami a legjobban érdekel. Végül az is lehet, hogy nem fogok praktizálni, nem fogok "igazából" betegekkel foglalkozni, hanem kutatni kezdek. Tehát ugyanazt is megtehetem, mint a biosszal, de itt lehetek akár szemész is vagy sebész, vagy valami egész más. Rengeteg lehetőség van, amiből választhatok majd. Persze tudom, rengeteget kell majd tanulni és nagyon, nagyon nehéz lesz. De ezt szeretném csinálni, meg akarom próbálni megcsinálni, mert ha nem biztosan egész életemben azon gondolkoznék, hogy mi lett volna ha.

Szóval az orvosit választottam, most arra készülök. :)

Bocsi a sok szövegért.

16/L

Kiskoromtól kezdve nagyon érdekelt a biológia és a kémia, így reál tagozatos gimnáziumba mentem. Itt sok kémia és biosz versenyen vettem részt, világos volt, hogy ebben az irányban kell továbbmennem. Hasonló listán mentem végig, mint az első válaszoló, de én csak két szak között vacilláltam. Az orvosit azért zártam ki, mert nagyon nehéznek ítéltem meg, én az okos, de lusta típus vagyok, tudtam, hogy nem lennék elég szorgalmas az orvosihoz. Meg aztán nem is vagyok túl emberbarát. Nem akarom a cukorbeteg Mari néni unokájának a ballagós fotóit nézegetni, meg gyászoló családtagokat vigasztalni, meg veszekedni az elhízott dohányosokkal, hogy nem, a tűzföldi csodateától nem fog meggyógyulni, hanem életmódot kell változtatni. Én egy laborban szerettem volna "elbújni" és érdekes kérdésekkel és okos kollégákkal foglalkozni, ezért választottam a biológiát.

Ott az első félév során felmerült a tanári szakirány afféle B tervként, mert hátha kutatóként nem tudok elhelyezkedni, de letettem róla, mert akkoriban a tanári képzés elég kaotikus is volt, plusz ma a tanárnak semmi tekintélye nincs, és én nem vagyok hajlandó hülyegyerekeknek meg a szüleiknek pitizni.

Ott eltöltöttem néhány évet, bepillantást nyertem a kutatói pályába, de nem olyan volt, mint elképzeltem. A szak is borzasztó nehéz, egyáltalán nem a lusta de okos típusú embereknek van.

Úgyhogy otthagytam, most élelmiszermérnöknek tanulok, és eddig nagyon tetszik. Beléptem szakkollégiumba is, következő félévben vagy utána szeretnék majd tdk-zni is, mert ezen a szakon teljesen megjött az önbizalmam. Persze, itt is kell tanulni, de ezt nem érzem annyira magolósnak, mint a bioszt. Nem csak az embereket, de a magolást sem szeretem. :D

#1 vagyok

3-as, szerinted, ha most matekból 5-ös vagyok, de nem kitűnő, fizikából pedig 4-es és és 5-ös között, de inkább 4-es, akkor így még rendben leszek vagy szenvedni fogok orvosin?

Kérdető, tudom, hogy írtad, hogy még nem nagyon tudod hol tanulj tovább és mit dolgozz a jövőben, de eddig mik fordultak meg a fejedben? Milyen tantárgyak tetszenek? Vannak esetleg olyan hobbijaid, amiket annyira komolyan csinálsz, hogy akár azzal is tudnál majd foglalkozni?

#1, #5, nem tudom, csak gondoltam szólok, mert azt írtad, hogy gyatrán megy a fizika :D Igazából a jegyeid nem reprezentálják a tudásodat, de nem lehet olyan nagy gáz, nem e fizika és a matek a buktató az orvosin.

Én nem akartam erre a kérdésre válaszolnk egyébként, de ha már itt vagyok.... :D

Általános iskolában mindenből jó voltan, a fizikát kivéve. Rühelltem, nagyon utáltam, nem ment - így visszagondolva nem is nagyon erőltettem. Talán a matekot szerettem legjobban, de aztán a nagyon figyelmetlen és hebrencs személyiségemből fakadóan nem értem el olyan sikereket az órákon, amilyeneket szerettem volna. Mikor nyolcadikban iskolát kellett választani, valamiért éppen a kémiáért voltam oda és első helyen biosz-kémia tagozatra jelentkeztem, de (szererncsére) nem vettek fel. A kémiát a középiskolában nagyon megutáltam, majdnem kettes lettem belőle. A bioszt most szeretem - a növények és az állatok hidegen hagytak, a biokémiát pedig szintén utáltam - de az emberi testről kifejezetten szeretek tanulni. Annyira nem, hogy biológiát tanuljak, az orvosi pedig teljesen ki van zárva - minden egyéb emberekkel foglalkozó munkakörrel egyetemben. De egy bionika vagy biomérnöki szakot másoddiplomaként vagy mesterképzésként el tudok képzelni magamnak.

Még infóból voltam jó, de azt valamiért nem jelöltem meg ebben a gimiben, csak egy gyengébben. Egy matek-fizika tagozatot pedig kizártnak tartottam, legfőképp a fizika miatt, de már a matekot se szerettem annyira. Végül humán tagozatra kerültem (ezt jelöltem meg másodikként, mert akkoriban a jog is érdekelt, szerettem a törit és jó voltam nyelvtanból, és az osztályfőnök is ezt javasolta). Most úgy gondolom, hogy soha nem tudnám elvégezni a jogot. Nagyon megutáltam a humán tárgyakat, rossz jegyeim voltak belőlük, pedig egy nagyon jó tanárom volt, akire azóta is felnézek, annak ellenére, hogy a vele töltött idő alatt utáltam meg a tárgyait :D

Amikor fakultációt kellett választani, elkezdtem utánanézni, hogy milyen lehetőségeim vannak a felsőoktatásban. Már a jogot is kizártam, és csak az informatika maradt meg olyan tárgynak, amiből jó voltam és szerettem is. Ekkor nagy dilemmába kerültem, mert az az infóhoz elengedhetetlen a matek - amiből akkoriban már hármas voltam, és igazából néha fogalmam sem volt, hogy miről van szó órán. A tanárunkat nem nagyon érdekelte, hogy mit csinálunk órán, így én törit és magyart tanultam állandóan (amikből még így is szintén hármas voltam...). Az infó és angol fakt mellett döntöttem. Az utolsó pillantban kiderült, hogy ezt a párosítást nem lehet felvenni, így rettegve felvettem az infó mellé a matekot. A humán tagozatos óráim megszűntek. Attól féltem, hogy matek faktra nem is mehetek a rossz jegyeim miatt. Végül mehettem. Úgy indultam neki, hogy csak ne bukjak meg.

Most kitűnő vagyok matekból, azt szeretem a legjobban. A fizikát is megszerettem, és ment is (most az utolsó évben ugye nincs), infóból már emelteztem, így már nem járok faktra. A Műegyetemre készülök mérnökinformatikus szakra.

Úgy néz ki, hogy megtaláltam azt, amivel foglalkozni szeretnék :D Így utólag az idáig vezető út nagyon kaotikusnak tűnik, pedig egyáltalán nem vagyok egy olyan ember, aki mindenbe belekezd és mindenért lelkesedik. A legérthetetlenebb dolog számomra pedig az, hogy mit kerestem a humán tagozaton :D Mostanában a legnagyobb problémát az okozza, hogy nem tudok magolni - talán ezért szenvedtem ott annyit.

Még csak a középiskola végén járok, de azt hiszem, majdnem minden lehetőséget kipróbáltam. Remélem már többet nem fog radikálisan változni az elképzelésem.

Hűha 8-as, ez nem semmi! :D

Igazából azt, hogy gyatrán megy a fizika úgy értettem, hogy magamhoz képest rossz. Egyszerűen nem tudom felfogni, pedig a többi "számolós" tantárgy megy, még szeretem is őket, főleg a kémiát. Igazából lehet, hogy a tanár hibája volt, mivel 7.-től 9.-ig olyan tanárunk volt, aki nem nagyon figyelte, hogy ki mit csinál, alig fegyelmezett, még magyarázni se nagyon tudott, ráadásul már a nyugdíj szélén állt, így még az is lehet, hogy "már minden mindegy" elven tanított. Most új tanárunk van, ő már jobban magyaráz, de többet is követel.

Bocsi az OFF-ért.

#1 és #5 voltam

Ha még érdekel, itt az enyém.

Szóval, megszülettem... Ja, ennyire ne menjünk hátra. Igazából műszaki középiskolában tanultam gépészként, ahol senki se tudott angolul, csak én. De nem is oda akartam menni, csak valamiért az lett belőle. Nagyon utáltam. Utáltam bejárni, idióta órákon ülni és azt hallgatni, ami nem is érdekel. Ennek köszönhetően előjöttek mindenféle pszichés bajaim, amik az iskola befejezésével elmúltak. Méghogy az iskola nem ártalmas az egészségre. Többnyire csak képeztem és műveltem saját magamat: rengeteget olvastam és angolul tanultam. Megtaláltam benne önmagam és ezért anglisztikára jelentkeztem. Jelenleg is anglisztika szakos hallgató vagyok.