Mi volt a különbség a szocializmusban a SZET-es és a tanulmányi szerződéses hallgatók között?

A SZET (nem tudom, minek volt a rövidítése) szakmunkások felsöfokú képzését tette lehetövé. Ha valaki meghatározott ideje dolgozott egy adott üzemben, igen jó teljesítményt nyújtott, és láttak benne kiemelkedési, vezetöi potenciált, akkor a vállalat felajánlottan a felsöfokú képzés lehetöségét. Ha za illetö vállalta, akkor egy elökészítö után egyetemre/föiskolára küldték, ahol megfelelö ösztöndíjat kapott a tanulás idejére. Utána természetesen megszabott ideig (általában a képzés idejével egyezö) a cégnél kellett maradnia, vagy visszafizetni a taníttatás költségeit.

A tanulmányi szerzödés esetében a nappalin (vagy késöbb már levelezön is) tanuló valaki keresett egy vállalatot, ahol a tanulmányok elvégzése után dolgozni akart, meg amelyik szivesen alkalmazta volna, és a cég fizetett havi ösztöndíjat, a diploma utánra szóló kötelezöen ledolgozandó évek fejében. (Tehát itt elöször már megvolt az illetönek az érettségije, szakmai tapasztalat nem volt fetlétel, és enélkül is tanulhatott volna, csak kevesebb péne lett volna közben)

Amiért megérte tanulmányi szerzödést kötni, annak az volt az oka, hogy enélkül akkoriban egy végzett diplomás csak úgy tudott volna elhelyezkedni, ha egy általános pályázatot nyújt be az adott területen illetékes központi helyre (pl gépészménök adott ágazatban) és utána valahol az orsza´g területén valamelyik vállalat alkalmazza, csak abba nem lett volna beleszólása, hogy hol - és ha az orsza´g másik végében, akkor is oda kellett mennie, nem volt semmi választása.

HA volt valamilyen vállalatnál szerzödése, akkor legalább biztos lehetett a lakhelyben.

A SZET a Szakmunkások Egyetemi Előkészítő Tanfolyama roviditese. A 70es evekben volt egy ilyen akcio, szakmunkasoknak tartottak egy tanfolyamot, ha azt elvegezte az illeto, akkor mehetett egyenesen egyetemre. Nyilvan nem volt olyan eros kepzes mint egy hagyomanyos egyetem. Erettsegi sem volt feltetel, es csak kivalasztott szakokat lehetett elvegezni, de akar nappali kepzesben is.

[link]

A tanulmanyi szerzodeses hallgatok normal oktatasba jartak, csak egy vallalattol kaptak osztondijat, utana pedig ott kellett dolgozniuk.

"Nyilvan nem volt olyan eros kepzes mint egy hagyomanyos egyetem. "

Dehogynem, uyganaz a képzés volt, ugyanarra az egyetemre és ugyanazokra az órákra, elöadásokra jártak és ugyanúgy vizsgáztak, mint a többiek. Mivel volt több SZET-es évfolyamtársam, ezért tapasztaltam.

1972 és '74 között ún. üzemi konzulensként tanítottam a SZET-eseket fizikára, ezért egyes részletekről biztos információim vannak. Akkor még csak a gépészmérnöki diplomám volt meg, és az egyetem Mechanika tanszékén óraadóként tanítottam is.

Az ideológiai "felütés" az volt, hogy a diplomások (értelmiségiek) között a kívánatosnál kevesebb munkás-paraszt származású van, és ezen változtatni kell. (Abban az időben még nyilvántartották az emberek származását - legalábbis gyárakban, állami vállalatoknál.)

SZET-es az lehetett, akinek szakmunkás bizonyítványa volt, de nem volt érettségije! (Az érettségi ekkor még kizáró körülmény volt.) Kiválasztásuk módja számomra ismeretlen volt (vagy elfelejtettem), de a párt-hűség nyilván feltétel lehetett (pl. minimum az MSZMP tagság). A kiválasztottakkal részben az egyetemen foglalkoztak (esetünkben a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetemen); a gyakoriságra már nem emlékszem (hetente? havonta?). A kijelölt ún. üzemi konzulensek hetente egyszer tanították a jelölteket. Az oktatás tárgya: matematika, fizika (csak a fizika mechanika része), helyesírás (!) és munkásmozgalom története (!). Az egy éves oktatás végén vizsgáztak, ennek a színvonalát nem ismertem, engem nem érintett. Ha a jelölt megfelelt, felvételi nélkül mehetett egyetemre vagy főiskolára (abban az időben még kemény felvételi volt a "halandóknak"). A felsőoktatásban - emlékezetem szerint - ugyanazoknak a feltételeknek kellett megfelelniük, mint a többieknek (de hogy a háttérben volt-e valami "ajánlás", nem tudom). A felsőoktatási képzés során ösztöndíjként a munkahelyi fizetésük 80%-át kapták. (Abban az időben a szakmunkások fizetése kb. a mérnöki fizetés duplája volt - de a kor másik lózungja az volt, hogy a fizikai dolgozók minden vonatkozásban kiemelt "figyelmet" kapjanak a nem fizikaiakkal szemben.) A végzettek mérnöki gyakorlatát a szakmunkás bizonyítvány megszerzésének időpontjától számították.

Feltételezem, hogy az ötlet nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket (ezen nem lehet csodálkozni), ezért pár év múlva bevezették az ÉSZET-et, azaz az a szakmunkás bizonyítvány mellett az érettségi is követelmény lett. Erről azonban többet nem tudok, már nem tanítottam ilyen személyeket.