Jól választottam egyetemi szakot attól függetlenül, hogy néha így érzem magam?

Most vagyok első éves egyetemista, egy elég nehéznek mondott szakon.

DE élvezem. Az órák 80-85%-a tetszik, a legnehezebb tantárgyak a kedvenceim.

Igaz, hogy nem a legtökéletesebb a teljesítményem, de semmiből se buktam, sőt, egyetlen kettesem van csak - ennek az az oka, hogy az első hónapom ráment arra, hogy kitapasztaljam, hogy hogyan osszam be az időmet, ilyenek.

Mégis sokszor nehezen veszem rá magamat a tanulásra, valamint néha - nem tudom miért, de úgy érzem, hogy nem akarom ezt.

Más alternatívám nincs, ami tetszene, úgy jöttem ide, hogy ha ez nem tetszik, akkor buktam az életem, mert semmi más nem érdekel. Most is így van, más nem érdekelne, nagyon tetszik a szak, mégis megvan néha ez az érzés.

Vagy ez csak a lustaságnak tudható be, és a stressznek?

Más is szokott így érezni attól függetlenül, hogy szereti azt, amit tanul?

Egyébként tudom, hogy első félév után még nyilván nem lehet komplett képem a teljes szakról, mert most még csak ilyen "felzárkóztatás/alapozás" van, és majd ezután jönnek a tényleg nehéz dolgok. De egyelőre nagyon tetszik, és többnyire tényleg nagyon élvezem, szeretek órákra járni, felemelő érzés, hogy nem kell olyat tanulnom ami nem érdekel annyira, mint pl gimiben.

20/L