Valaki tud szép verset a békével kapcsolatosan?

Radnóti Miklós

Irás közben

Csak kígyó undoríthat tiszta fatörzset így,

ha bőrét hagyja rajta, mint engem undorít

e forduló világ és az ordas emberek.

Virágszülőként kezdtem én el, de fegyverek

között neveltek engem gyilkosok s megszoktam

rég a harcot itt és gyáván sosem futottam.

Igaz, jó szerteütni néha, de békében

élni is szép lenne már s írni példaképen.

Bíztatnom kell magam, hogy el ne bujdokoljak,

mert jó lenne messze és műhelyben élni csak.

Ó, véled gondolok most, tollas jobbkezemmel

s egyre jobban értelek, Kazinczy, régi mester.

1935. március 17.

Radnóti Miklós aláírása

Böngésző

Kategóriák

Címkék

Szerzők

Szerző

Reményik Sándor

Reményik Sándor

erdélyi származású költő, akinek verseit 1945 után politikai okokból évtizedekre száműzték a magyar irodalomból

1890. augusztus 30. — 1941. október 24.

Szerző figyelése

Vers

Kedvencnek jelölés(0)

Verselemzés

Hibajelentés

A verset eddig 942 alkalommal nézték meg.

Az oldalra felkerült: 2014. május 10.

Megosztás

Link:

[link]

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Reményik Sándor

Örök béke

Nem paktumok és nem kongresszusok,

Nem új törvények, nem a régi jog.

Nem egy bíróság nemzetek felett,

Nem új betűk, nem újabb kötetek.

Nem Genf, ó nem, és nem is Hága,

Jöhet-e üdv ilyen világra?

Négy deszkafal, egy hant, egy fakereszt:

Örök békének ezt hívják, csak ezt.

Reményik Sándor aláírása

HalálBéke

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!

Böngésző

Kategóriák

Címkék

Szerzők

Szerző

Tóth Árpád

Tóth Árpád

költő és műfordító

1886. április 14. — 1928. november 7.

Szerző figyelése

Vers

Kedvencnek jelölés(1)

Verselemzés

Hibajelentés

A verset eddig 1310 alkalommal nézték meg.

Az oldalra felkerült: 2013. március 25.

Megosztás

Link:

[link]

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölte

apeiranna

Tóth Árpád

Rozskenyér

Nézem a homorú völgyet,

A tárt ölű lapályt:

Nagy, ősi fenyőfa-teknő,

Mit vén idők véseje vájt.

A jámbor tót falucskák

Mint békés rozskenyerek

Töppednek a barna teknőn,

Mind oly szelíd s kerek.

Falusi, kerek kis sorsok

Jóízét érezem,

A sok apró, messzi tornyot

Simogatni nyúlna kezem:

Ó, falvacskák, kiket a béke

Hűs kovásza dagaszt,

Békételen szivemnek

Izenjetek vigaszt!

Már esti homályban ültök,

Csak itt fenn sajog a táj,

Fátylasodó szememnek

Hunyó nap bús tüze fáj;

Hunyó, rossz nap parázsa

Szívembe ette magát, -

Kis falvak, pöttömnyi békék,

Adjatok jóéjszakát...

Álmodjam rólatok ma!

Míg csöndetek takar,

Pelyhes csönd, szívig és állig,

Tán zsongul az árva zavar,

Rámsimítja az álom

Sugárzó, szép tenyerét,

S kiformálja szivemből

A béke rozskenyerét.

1924, Ó-Tátrafüred

Tóth Árpád aláírása

BékeTársadalom

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!

óth Árpád

Hát lesz béke?

Kedves olvasóm, nyögve kérdem:

Érted te ezt a béke-dolgot?

Mert én nem értem.

Száz szónok szaval, majd belekékül,

Hogy ő szívesen, rögtön békül,

Neki békére van nyújtva karja.

Csak a másik fél is akarja!

Moszjő Clemenceau s Lloyd George, a mister,

A sok kövér ciril miniszter

Nem hagynak a fülemnek békét,

Hogy aszongya, ha lehet, bizisten,

Ők rögtön megkötik a békét!

Eszembe, lásd, most ez ötlött, ni,

A béke helyett, kérlek szépen,

Nem őket kellene megkötni?

1918.

Kosztolányi Dezső

Dante a "Croce del Corvo"-ban

Sötét szemekkel, űzetvén a sorstól

rongyokban állt meg a hideg kövön,

ahol magasba szökkent a kolostor,

s hideg falak közt nyílt hideg öröm.

Riadva látta szörnyű lángban égni

a fráter a költő tüzes szemét,

amelybe vészesen forgott az égi

tűzrózsafény és a pokolszemét.

Hozzája lépett s kérdé: "Mit keressz te?"

És Dante lelke elszállt messze, messze,

lelkét a poklok lángcsodái tépték.

Majd rátekintett a komor ivekre,

a víg paparcra s tompán megremegve

elfáradottan, sírva nyögte: "Békét!"

Böngésző

Kategóriák

Címkék

Szerzők

Szerző

Babits Mihály

Babits Mihály

teljes nevén Babits Mihály László Ákos, költő, író, műfordító és irodalomtörténész

1883. november 26. — 1941. augusztus 4.

Szerző figyelése

Vers

Kedvencnek jelölés(2)

Verselemzés

Hibajelentés

A verset eddig 1210 alkalommal nézték meg.

Az oldalra felkerült: 2012. december 29.

Megosztás

Link:

[link]

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (2)

norawell, szklara

Babits Mihály

Zsoltár gyermekhangra

Az Úristen őriz engem

mert az ő zászlóját zengem,

Ő az Áldás, Ő a Béke

nem a harcok istensége.

Ő nem az a véres Isten:

az a véres Isten nincsen.

Kard ha csörren, vér ha csobban,

csak az ember vétkes abban.

Az Úristen örök áldás,

csira, élet és virágzás.

Nagy, süket és szent nyugalma

háborúnkat meg se hallja.

Csöndes ő míg mi viharzunk

békéjét nem bántja harcunk:

Az Úristen őriz engem,

mert az Ő országát zengem.

Az Ő országát, a Békét,

harcainkra süketségét.

Néha átokkal panaszlom

de Ő így szól: "Nem haragszom!"

Néha rángatom, cibálom: -

tudja hogy csak őt kivánom.

Az is kedvesebb számára,

mint a közömbös imája.

Az Úristen őriz engem

mert az Ő zászlóját zengem.

Hogy daloljak más éneket,

mint amit Ő ajkamra tett?

Tőle, Hozzá minden átkom:

hang vagyok az Ő szájában.

Lázas hang talán magában:

kell a szent Harmóniában.

S kell, hogy az Úr áldja, védje

aki azt énekli: Béke.

Babits Mihály aláírása

Babits Mihály: Húsvét előtt

S ha kiszakad ajkam, akkor is,

e vad, vad március évadán,

izgatva bellül az izgatott

fákkal, a harci márciusi

inni való

sós, vérizü széltől részegen,

a felleg alatt,

sodrában a szörnyü malomnak:

ha szétszakad ajkam, akkor is,

ha vérbe lábbad a dallal és

magam sem hallva a nagy Malom

zugásán át, dalomnak izét

a kinnak izén

tudnám csak érzeni, akkor is

- mennyi a vér! -

szakadjon a véres ének!

Van most dicsérni hősöket, Istenem!

van óriások vak diadalmait

zengeni, gépeket, ádáz

munkára hülni borogatott

ágyuk izzó torkait:

de nem győzelmi ének az énekem,

érctalpait a tipró diadalnak

nem tisztelem én,

sem az önkény pokoli malmát:

mert rejtek élet száz szele, március

friss vérizgalma nem türi géphalált

zengeni, malmokat; inkább

szerelmet, embert, életeket,

meg nem alvadt fürge vért:

s ha ajkam ronggyá szétszakad, akkor is

ez inni való sós vérizü szélben,

a felleg alatt,

sodrában a szörnyü Malomnak,

mely trónokat őröl, nemzeteket,

százados korlátokat

roppantva tör szét, érczabolát,

multak acél hiteit,

s lélekkel a testet, dupla halál

vércafatává

morzsolva a szüz Hold arcába köpi

s egy nemzedéket egy kerék-

forgása lejárat:

én mégsem a gépet énekelem

márciusba, most mikor

a levegőn, a szél erején

érzeni nedves izét

vérünk nedvének, drága magyar

vér italának:

nekem mikor ittam e sós levegőt,

kisebzett szájam és a szók

most fájnak e szájnak:

de ha szétszakad ajkam, akkor is,

magyar dal március évadán,

szélnek tör a véres ének!

Én nem a győztest énekelem,

nem a nép-gépet, a vak hőst,

kinek minden lépése halál,

tekintetétől ájul a szó,

kéznyomása szolgaság,

hanem azt, aki lesz, akárki,

ki először mondja ki azt a szót,

ki először el meri mondani,

kiáltani, bátor, bátor,

azt a varázsszót, százezerek

várta lélekzetadó szent

embermegváltó, visszaadó,

nemzetmegmentő, kapunyitó,

szabadító drága szót,

hogy elég! hogy elég! elég volt!

hogy béke! béke!

béke! béke már!

Legyen vége már!

Aki alszik, aludjon,

aki él az éljen,

a szegény hős pihenjen,

szegény nép reméljen.

Szóljanak a harangok,

szóljon allelujja!

mire jön uj március,

viruljunk ki ujra!

egyik rész a munkára,

másik temetésre

adjon Isten bort, buzát,

bort a feledésre!

Ó béke! béke!

legyen béke már!

Legyen vége már!

Aki halott, megbocsát,

ragyog az ég sátra,

Testvérek, ha tul leszünk,

sohse nézünk hátra!

Ki a bünös, ne kérdjük,

ültessünk virágot,

szeressük és megértsük

az egész világot:

egyik rész a munkára,

másik temetésre:

adjon Isten bort, buzát,

bort a feledésre!