Van olyan köztetek aki csak érettségi után (akár évekkel) jött rá, hogy pl. orvos akar lenni? Vagy olyan aki érettségi után tengődött egy ideig és csak később jött rá mi is akar lenni?

Szívesen mesélek, de nagyon hosszú lesz.

Úgy kezdődik, hogy én mindig orvos akartam lenni egész életemben, de mikor elkezdtem a gimnáziumot, több ok miatt is nagyot zuhant az addig 4-5-ös átlagom. Volt, mikor matekból, fizikából álltam bukásra és csak jóindulat miatt engedtek át.

Aztán a gimi utolsó évében újra megtalaltam magam és a régi terveim, de addigra késő is volt már bioszból és kémiából is felkészülni, plusz a gimi sem adott erre lehetőséget. Így tudatosan nem felvételiztem, hanem elmentem egy OKJ-re és elkezdtem keményen tanulni a kémiát és bioszt. Egy év kihagyás után produkáltam egy sikertelen felvételit. Újabb egy év, nem akartam feladni.

Na és az volt az az év, amikor itt gyakorin találtam egy lányt, akivel együtt készültünk skypeon. Nagyon sokat segített, de volt ennél nagyobb hatása is. A lány ugyanis fogorvos szeretett volna lenni és olyan lelkesedéssel beszélt róla, hogy végül én is azt írtam be első helyre. Soha nem jutott eszembe a fogorvoslás, nem is tudtam, mit csinál pontosan egy fogorvos, mert még egy tömött fogam sem volt soha, egy ellenőrzésen kívül mást nem láttam a fogorvosomnál. Plusz én pécsi vagyok, itt a fogorvosira kellett több pont, logikusan került első helyre.

És akkor abban az évben, 2 évvel gimi után felvettek fogorvosira. Most leszek negyedéves, így már merem állítani, hogy a sors keze volt, hogy anno nem vettek fel általános orvosira, mert ennel jobb munkám soha nem lenne. Plusz páromat is így ismerhettem meg, aki szintén nagyon nagy hatással volt rám, még akkor is, ha ne adj isten nem maradnánk együtt, de jelenleg minden jel szerint van közös jövőnk.

Kémiából és bioszból is kétszer kellett érettségiztem, kémiából először középszinten, de utána bevezették a két emeltet, úgyhogy nem volt aztan választásom.

A 2 év alatt: OKJ-re jártam, dolgoztam, nyelvvizsgáztam, megtanultam egy 3. nyelvet (olasz, mert mindig is nagyon tetszettek a latin nyelvek, de sajnos németes voltam).

Mikor rendesen érettségiztem, akkor persze nagyon rossz volt, hogy minden barátom egyetemre megy, hogy mindenki a gólyatáboros élményeiről mesél. De azóta én vagyok az, aki egészen biztosan megtalálta az útját (több barátom félév, egy év után ott hagyta a szakot, amit elkezdett, van aki azóta is csak tengleng, van aki tanul szorgosan, de teljesen kilátástalan a jövője és olyan is van, aki így 5 év után találta ki, számos egyetemi szak és OKJ után, hogy akkor mi is érdekli).

Hát ennyit tudok mesélni, ha van még kérdésed, írj bátran.

Dehogy hagyom ott, befejezem :)

Miért akarsz igazságügyi orvosszakért lenni? Mármint mi az elképzelésed erről a szakmáról?