Más is fél a bukástól gólyák?
Még van majdnem egy hónapom a tényleges tanulásig, mégis már parázok, hogy tuti megbukok valamiből az egyetemen.
Legjobban nem is a bukástól félek, hanem attól, hogy a családomnak, szeretteimnek csalódást okozok.
A szakot én választottam, nem erőltettek rám semmit a szüleim! Azt sem mondták, hogy menjek egyetemre. Minden a saját döntésem volt. Most azt látom, hogy büszkék rám, lehetőségen felül teljesítenek.
Apró dolgok, de tudom, hogy ezért nagyon spórolni kell. Új márkás ruhákat kaptam, új cipőt(régi még jó), drága parfüm, táska, bérlet ár, napi 1.000 Ft ételre. Mindet úgy, hogy nem kellett kérnem sem, "Ez már komoly hely, megkell jelenj valahogy".
A barátnőm is nagyon büszke rám, mindig fényez a szülei, barátai előtt.
Mindenki azt érezteti, hogy milyen jó vagyok.
Most pedig félek attól, hogy majd elváráson alul teljesítek, és mindenkinek csalódást fogok okozni.
(Gazdasági szakról van szó)
Nem. Ha nehéz az egyetem, az adott tölteléktárgy, mondd el nekik, légy őszinte, objektív, olvass fel a jegyzeteidből és ők is látni fogják majd h milyen szart tanulsz te igazából.
Egyébként meg tanulj. Ha azt látják h végigbulizod az egész szemesztert és sorba buksz meg mindenből, akkor ne csodálkozz, hogy megdorgálnak.
Szóval ja, felelősségteljesen, elvégre már 18-19 éves vagy. Alakíts ki egy megfelelő buli-tanulás egyensúlyt és nem lesz baj. Sok sikert! :)
Igen, én. De engem nem is támogatnak úgy, mint téged a tieid.
Mondtam nekik, hogy úgy választottam szakot, ami érdekel, de azt is tudom, hogy nagyon nehéz és nem biztos, hogy fog sikerülni. Erre azt mondják, hogy akkor már miért is választottam ezt, sőt miért mentem egyetemre, ha még egy szakot sem tudok elvégezni. Miért nem mentem okj-re meg szakképzésre.
Ilyeneket mondanak nekem, és így menjek el egyetemre. Pluszba én nem is kaptam nagyon semmit, pedig egyszerűen már szégyellek utcára menni a ruháimban, főleg úgy, hogy most faluból városba megyek és teljesen megváltozott a stílusom. Csak gyerekes cuccaim vannak, de erre is az a válasz, hogy ne panaszkodjak.
Sőt, amikor mondtam, hogyha kirúgnak egy szakról, én akkor sem adom fel, megyek és csinálok másikat. Erre anyámnak tipikus válasza, hogy majd elmegyek dolgozni gyárba. Hát én meg megmondtam, hogy nem fogom egész életemet egy gyárban lehúzni.
Ő meg erre, miért, az is munka, dolgozni muszáj.
Hát persze, hogy muszáj én ilyet nem is mondtam, csak mivel ez az én életem, hadd csináljam már azt amit én akarok.
Az a baj, hogy mivel neki ilyen élet jutott, engem is megpróbál erre a szintre lehúzni.
Figyelj, rád visszatérve pedig, szerintem ne állj neki negatívan. Csináld úgy, hogy sikerülni fog. Ha stresszelsz, csak rosszabb lesz. Ettől függetlenül mondd meg nekik, hogy egy viszonylag nehéz szakra mentél, vagy ha pedig nem gondolod ezt, akkor is mondd meg nekik, hogy örülsz, hogy büszkék, de ne legyenek teljesen elbizakodottak. Ez már egyetem, nem középsuli, itt emberek tízezrei hullnak ki az oktatásból évente.
Azért sok sikert kívánok neked. Szerintem ha becsületesen tanulsz, nem csak vizsgaidőszakban, akkor sikerülni fog. :)
Most lerantom a leplet egy eleg nagy egyetemi titokrol: meg fogtok bukni. Biztosan lesz az evek soran minimum egy olyan targy amivel szivni fogtok, es tobbszor veszitek fel. Mindenkinek van, de az egyetem egyik elonye hogy oda felnottek jarnak, nem pedig parazo vagy hisztizo tinik. A bukas elofordul, es egyetemen pont senkit nem fog erdekelni.
Az meg hogy "komoly hely, meg kell jelenni valahogy", kb. az elso heten fog darabokra torni benned :'D.
De sok sikert, ne parazz. Mar nem a gimiben vagy.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!