Miért éppen orvosi?

Gyerekkoromban volt egy komoly betegségem, aminek köszönhetően a fél életemet korházban töltöttem.a kórházban dolgozott egy ismerős nő is, aki az egyik osztály főorvosa volt. Rá és a saját orvosaimra is nagyon felnéztem. Úgy éreztem, fontos dolgot csinálnak, a munkájuk érdekes, nem kell egy helyben ülni egész nap. A betegek tisztelték őket, és megnyugodtak a jelenlétükben. Szóval ehhez hasonló dolgok miatt tetszett meg a fehér köpeny. Gimis koromban már sokkal inkább a szakma presztízse, a kihívás és a biztos jövő miatt érdekelt ez a hivatás. Az embereken való segítés sosem volt igazán fontos számomra.

Felvettek, de sajnos idopőközben olyan sokat változott a világnézetem, hogy már nem vagyok benne biztos, hogy ezt akarom csinálni, legalábbis klinikumban nem alarok dolgozni. A presztízs már nem igazán izgat, a betegellátás és a körülmények sokszor lehangolnak, valahol értelmetlennek látom egy csomó momentumát a klinikai munkának. Az is idegesít, hogy jobb helyeken az orvosok egy része sajnos sokszor eléggé el van szállva magától, túl sok a gáncs és a belviszály. Nem élvonalbeli kórházakban meg nincs fejlődési lehetőség, gyakran felületesen dolgoznak, a körülmények még rosszabbak.

Ráadásul túlságosan maximalista vagyok, engem nagyon tud idegesíteni, ha apró hülyeségek és rosszindulat miatt nem halad a munka, nem tudok jól teljesíteni. Az is kiábrandító, hogy a betegségek legnagyobb részét nem lehet gyógyítani, csak kezelni. Jó eredményhez a betegek együttműködésre és hatékony prevencióra lenne szükség, de ezen a téren nem csak Mo., hanem a legtöbb nyugati ország is rosszul teljesít.

Utosló, hogy most már nem vagyok benne biztos, hogy ezt a munkaholista életet szánom magamnak. Én két módon tudok teljesíteni, vagy sehogy, vagy teljes odaadással. És mivel szerintem az orvoslást máshogy nincs is értelme csinálni, mint telejs elhivatottsággal, így az leted nagy részét a munkával való kapcsolat teszi ki. Ami nem baj, ha valakinek ez hobbi is, és ennyire elhivatott a szakmája és a betegei iránt, vagy ennyire nagyravágyó, de belőlem ez mára eltűnt.

Szóval most már olyan opción gondolkozom, ahol úgy lehetek maximalista és hatékony, hogy mellette van életem és szabadidőm.

Mondjuk már tudom is, hogy mi az a terület, szóval már nem vagyok kétségbeesve, hogy ezzel a hozzáállással mihez is fogok kezdeni.

SE-ÁOK negyedév

Mindig is a biológia volt a kedvenc tárgyam, azon belül is főleg az emberi test működése, a betegségek érdekeltek. Szóval első sorban inkább azért akartam orvos lenni, hogy ezekről többet tudjak meg. Aztán persze ahogy idősödtem, egyre inkább kezdett motiválni az, hogy másokon segítsek.

Jelenleg klinikumban dolgozom és a sok szar ellenére szeretem csinálni.