Ti mit tennétek a helyemben? London vagy önköltséges?

Idén érettségiztem, viszonylag jó eredménnyel, de nem értem el az állami ponthatárát. 446 pontom lett összesen, a gazdálkodási és menedzsment ponthatára pedig elvileg 448 pont most. Mindenképpen a Corvinusra szeretnék menni, leginkább nemzetközi gazdálkodásra, de az ugyebár 460, attól távol vagyok. Eddig úgy voltam vele, hogy egye fene, elkezdem fizetősön, javítok az angol emelt érettségimen, újrafelvételizek télen, felvesznek nemzetközi gazdálkodás államira, elismerik a tárgyaimat, minden jó.

Azonban, látva, hogy mennyire közel kerültem az államihoz, átértékeltem a dolgokat. Meg tudtam volna csinálni, könnyelmű voltam, nem tanultam eleget. A szüleim támogatnának, én mégsem tudnám nyugodt szívvel elviselni, hogy kifizetnek 700k-t a tandíjra, mikor alapból nagyon sok kiadás lesz. A diákhitel2-t felvehetném, a szüleim nem örülnének, de inkább az, minthogy nélkülözni kelljen a család többi tagjának.

Egyik ötlet sem tetszik igazából, nagyon haragszom magamra. Namármost az unokatestvérem barátja Londonban él gyerekkora óta, most unokatesóm is kiköltözött hozzá. Mivel legjobban az emelt angol érettségin úszott el az állami, abból érettségiznék újra (87%-kal meglenne a 460pont), arra gondoltam, hogy kiköltöznék én is hozzájuk, dolgoznék és nyelvet tanulnék. Leszögezném, nem meggazdagodni szeretnék, nem örökké elmenni Magyarországról, szimplán tapasztalatot gyűjteni és első sorban fejleszteni az angolom. Egyetem után úgyis elkezdek dolgozni itthon, nem lesz lehetőségem külföldre menni.

Jelenleg inkább London felé húz az szivem és az eszem is, de mégis vannak fenttartásaim. Ti mit tennétek? Valami jó tanács esetleg?