Mit gondoltok arról, hogy a legtöbb kötelező olvasmányban jelen van a halál?
Most érettségizem, az utóbbi két évben a magyart fakultáción tanultam. Nagyon sok könyvet el kellett olvasnom, többek között Dosztojevszkij Bűn és bűnhődését, Stendhal Vörös és feketéjét, stb.
Azt vettem észre, hogy az összes kötelező könyvben meghal valaki, leggyakrabban mások hibájából, esetleg gyilkosság áldozata lesz. Ezzel nem is lenne semmi baj, HA nem azt hallanám mindenhol, hogy a mai könyvekben csak az öldöklés megy. Ennek semmi értelme. Jó, a színvonal az más, de azon nem változtat, hogy jelen van a halál a könyvekben már ötödiktől.
Az Éhezők viadaláról is kaptam olyan kommentet, hogy "Már megint azt az öldöklőset olvasod?", miközben a kötelezők nagy része is ilyen, csak az valamiért elfogadottabb, talán mert szépirodalom. Nem tudok olyan regényt mondani az elmúlt két évből, amiben ne halt volna meg valaki.
Szerintem ez elgondolkodtató.
A halál, a háború meg az erőszak mindig is az élet része volt, ha belegondolsz, végső soron most is az dönt el mindent. Csak már nincs annyi háború mint régen volt, mert a globalizált világban, a szuperhatalmak meg az atombomba korában nehezebb következmények nélkül akciózni. De ha megnézed pl. Ukrajnát, vagy Szíriát, láthatod, hogy ez megy ma is.
Amikor azok a könyvek íródtak, a világ tele volt véres, kisebb-nagyobb háborúkkal, a fenti könyvek írói a saját koruk valóságát adják vissza.
Ugyanakkor (az igazán "sötét" középkort leszámítva, mikor akkora káosz volt mindenfelé, hogy a legkülönfélébb kínzásokkal meg nyilvános kivégzésekkel kellett visszarettenteni a bűnözőket), ha megnézed, olyan durva dolgokról se nagyon olvashatsz ezekben a könyvekben, ami ma mindennapos egy akármilyen újságban.
Nézz csak körül. "Megerőszakolta, megfojtotta, majd felgyújtotta", "61 késszúrással ölte meg a saját anyját", "halálra éheztette a gyerekét" stb.
Annak ellenére, hogy a háborúk természetes velejárói voltak a kegyetlenkedések, ennyi brutális, öncélú erőszak azért nem volt korábban békeidőben. Talán még háború idején sem.
Hogy úgy mondjam, nem voltak ennyire állatok az emberek, mint mostanában, a fene nagy szabadságban...
Valahogy úgy érzem, hogy az általad említett és olvasott könyvekben a halál a cselekmény (és az élet) velejárója, a történethez (adott esetben a történelemhez) tartozó tény.
Nem az a célja, mint ma a legtöbb vérengzős, kínzásos, a halált és az erőszakot részletesen taglaló, egyfajta "közönség" szinte már morbid igényeit kielégítő műnek.
Ennyit tennék hozzá az első válaszoló kommentjéhez.
Én azt vettem észre, hogy a mai ifjusági könyvekben, amik fiataloknak, teenager-eknek, fiatal felnőtteknek íródtak mindig ott a halál. Ez nem lenne baj, hiszen valóban az élet velejárója stb...
De a kötelező olvasmányokban úgy éreztem ezzel ki akartak fejezni valamit. Minden szereplő halálának megvolt az oka. Tovább vitte a cselekményt és többnyire hozzátett a mű értelméhez.
A mai könyveknél viszont divatból ölnek meg egy-egy szereplőt.
Most nem az éhezők viadalára gondolok. Szerintem az még egy igényesebb mű.
Manapság menőnek számít, ha valaki meghal egy regényben. Nekem ez a benyomásom.
És a halál egy regényben nem baj, amíg van értelme és amíg beláthatom, hogy valamelyest szükségszerű volt.
Például egy szerelem örökkévalóságának kifejezésére...
Egyébként sok kötelező van, amiben nem hal meg szereplő. Vagy csak nekünk adnak fel olyanokat. :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!