Minden rossz, az egész életem borzalmas! Mit tegyek?

Hát erre mondják, hogy mindenkinek a saját problémái a legnagyobbak.

Nézd, nem tudok mit mondani, 13 évesen valószínűleg nekem is az volt a bajom, mint most neked. De hidd el, elmúlik, csak ne add fel és küzdj azért, ami fontos neked :)

"attól hogy ő 4-5 tanuló én meg rosszabb attól ő mitől több???"

Már a mondatban benne van a válasz... Szövegértés és matek hogy megy? (Gondolom szarul, ha ezt a mondatot össze tudtad tákolni...)

Látom, az előző válaszolók engedékeny tipusúak, de ez nem vezet sehova. Az, hogy csak kifogásokat keresel, meg megpróbálod magadnak bemagyarázni hogy miért nem megy, elárulom zsákutca!

A kiút az, hogy szembe kell nézni a problémákkal, és megoldást kell találni, ha boldogulni akarsz a továbbiakban.

Tanulni kell sokat. De nem mindegy hogyan, mit, és milyen módszerrel!

Fel kell tenni magadnak a kérdést:

1. Milyen módszerrel sajátítom el a tananyagot?

2. Kellően hatásos -e ez a módszer?

3. Hogyan lehetne javítani, hatékonyabbá tenni?

4. Van -e olyan tárgy, ami kimondottan érdekel, és szabadidőmben is szívesen foglalkoznék vele?

5. Elegendő -e a tanulásra és a házi feladatokra fordított idő?

6. Kényszeresen, vagy örömmel állok neki a feladatoknak?

7. Vannak -e célkitűzéseim, ha igen melyek ezek?

8. Miért tanulok, mi célból, mire lesz jó nekem ez?

9. Milyen jövőt szeretnék?

Javaslom, ezeket a kérdéseket vedd fontolóra, gondold át az egészet alaposan, és ennek tükrében változtass taktikát!

Ez a helyes célravezető út! Minden más csak süket duma...

#5 vagyok. Most azt kéne eldönteni, hogy a kérdés célja mi. Ha az a cél, hogy vígasztalást kapjon a kérdező, akkor az én válaszomat nem kell tekintetbe venni.

Amennyiben megoldásokat keresünk a problémákra, úgy viszont csak az én válaszom a helyes.

Mellesleg amit írtam, nem véletlen írtam, és csakis olyat, ami igaz. Nyílván 13 éves fejjel ennek fontosságát nehéz megérteni, és átlátni. Úgy gondolom, tanácsként viszont hosszú távra hasznos, azért is, mert általános iskolában egy csomó mindenre nem tanítják meg az embert.

Sokszor pedig a problémák gyökere ide vezethető vissza, legalábbis a tanulástechnikát illetően biztosan.

Csak hogy egy példát említsek: Hallani, hogy milyen silány a mai diákok szövegértése, matematikatudása, fizikai gondolkodásmódja, emellett a nyelvtudás is borzalmas. Ezek a megállapítások egyébként általánosságban is igaz, a felsőbb évfolyamokra. Azt is hallani, milyen nehéz teljesíteni a követelményeket, már általános iskolában is, meg hogy túl vannak terhelve a diákok. (Itt nyílván oktatáspolitikai hibák is vannak, de ebbe most ne menjünk bele).

A tanárok csak számonkérnek, olykor nagy szigorral, de azt általában nem mondja el egyikük sem (nekik sem biztos, hogy tanították), hogy az a szerencsétlen 13 éves diák hogyan tanuljon.

Nem adnak technikát, nem adnak módszert.

Elfogadják, hogy bizonyos emberek képtelenek megtanulni egy verset, vagy analfabéták alapvető matematikai számolásokhoz.

Pedig minden készség fejleszthető, és ez az, amire nem hívják fel kellő mértékben a figyelmet. Nem adnak módszert arra, hogyan fejleszthetők bizonyos képességek, nem árulják el, hogyan tegye a diák hatékonyabbá tanulási munkáját.

Én ezekre a gondolatokra (melyek látszólag haszontalanok, viszont kétségtelenül az igényes munka része kell legyen) próbáltam utalni a kérdezőnek javasolt kérdések által.

Hogy a kedves kérdező ebből mennyit tud vagy akar hasznosítani, az már kizárólag az ő saját dolga.

Válaszaimból nyílvánvaló, hogy a kezdő lépésekhez vezető

helyes utat megadtam, így részemről a témát lezárom.

Nem célom kötekedni és veszekedni senkivel, járja mindenki saját útját.