A "Mi a baj, Jani? ", vagy "Mi a baj Jani? " a helyes?

Kell vessző, a "Jani" itt hátravetett megszólítás. Cseréld fel a mondatrészeket, és máris látod a különbséget:

Jani, mi a baj? (helyes)

Jani mi a baj? (helytelen)

Valóban kell vessző, de annyit hozzászólnék a #2-es válaszhoz, hogy nekem nem tűnik jó ötletnek összekeverni a hátravetett mondatrészeket és a megszólítást (-> "hátravetett megszólítás"??), ugyanis pont a vessző tekintetében eltérően működnek:

A megszólításnak nincs "normális" helye, (szinte) akárhol lehet, nem számít hátravetésnek, ha a mondat végén van – és a lényeg: bárhol is van, vesszővel kell elválasztani a mondat többi részétől (elöl/hátul)!

A hátravetés viszont pont arról szól, amikor egy olyan mondatrész kerül a mondat végére, amelyik amúgy nem ott lenne, és nem lenne vesszővel elválasztva, de ha hátravetjük, akkor mégis kell a vessző,

ld. [link]

"Ha az és, s, meg, vagy kötőszó beszédszünettel elválasztott, hátravetett mondatrészeket vezet be, e kötőszók elé vesszőt teszünk: A szüleire gondolt, és szegény nővérére. Aztán elővette a szendvicset, meg a mobilját. Ernyőt hozzál magaddal a kirándulásra, vagy kabátot!"

Ugye "normális" sorrendben vessző nélkül lennének a fenti példamondatok:

'A szüleire és szegény nővérére gondolt.'

'Ernyőt vagy kabátot hozzál magaddal a kirándulásra!'

[ezek eredetileg hátravetések voltak]

'Aztán elővette a szendvicset meg a mobilját.'

[itt pedig az eredeti példában nem a sorrend változása miatt volt vessző, pusztán a beszédszünettel való elválasztás miatt]

Hozzáteszem, hogy a hátravetések tkp. a mondat adott jelentésére vonatkozóan nevezhetők hátravetésnek, ám a felsorolás egymástól elszakított elemeit akár hátul is egysíthetnénk, csak akkor kicsit mást jelentene a mondat:

'Gondolt a szüleire és szegény nővérére.'

'Hozzál magaddal a kirándulásra ernyőt vagy kabátot!'

-----

[link]

"A -va, -ve és a -ván, -vén képzős igeneves szerkezeteket többnyire nem különítjük el vesszővel a mondat egészétől: Munkaruhát húzva fogott neki a motor szerelésének. A rádió zenéjét hallgatva is jól tudok tanulni. Ha azonban az igeneves szerkezet szinte külön mellékmondatnak érződik, vagy hátravetve a mondathoz lazán kapcsolódik, célszerű vesszővel elkülöníteni: Gondolván egy merészet, áteveztünk a túlsó partra. Kiszaladt az udvarra, kabátját magára kapva."

Itt is látjuk, hogy az a vessző, amely hátravetéskor odakívánkozik, "sima" mondatszerkezet esetén nincsen.

-----

Az OH. már kicsit bővebben tárgyalja a hátravetést (kb. 50-szer említi – nem fogom felsorolni, nyugi :-), és kicsit tágabb értelemben használja ezt a szót, de a mondatrészek hátravetéséről viszonylag egyértelműen írja: "Főként a közlőtől függ, hogy egy mondatrészt vagy tagmondatot közbevetésnek vagy hátravetésnek szán-e. Ha azonban egy mondatrész közbevetés vagy hátravetés, az írásjelezése kötelezővé válik. Ugyanazt a mondatrészt tehát, ha közbevetés vagy hátravetés, kötelezően írásjelezni kell, de ha a közlő szándéka szerint nem közbevetés vagy hátravetés, nem szükséges írásjelet kitenni."