Szenvedés. Egyrészt értelmetlen. Lemerít. Nem tudom mellete azt csinálni amit szeretnék. Ez a suli számomra. Mit tegyek?

És kifejtem bővebben. Jelenleg 17 éves lány vagyok (:'D), 11. osztályos tanuló, természettudományok (biokémia) profilon, egy elég jó iskolában. A helyzet az, hogy nyílvánvalóan profilt tévesztettem, mert főtantárgyaim között vannak a biosz, kémia, fizika, matek és ezek közül én egyikért sem vagyok oda. Sőt, azáltal, hogy egyre inkább nyomják le a torkomon, egyre inkább megutálom őket. De valójában nem tudom lenne-e olyan profil, amit szeretnék tényleg. Azért választottam ezt, mert nem tudtam, hogy mit akarok. És ez egy olyan osztály, ahonnan elmondások szerint szinte bármilyen irányba lehet továbbhaladni. Na meg barátok miatt is jöttem ebbe az osztályba, mivel más tényezők annyira nem befolyásoltak, és akkor meg legalább egy ennyi legyen. Vagy hogy mondjam.

A helyzet a következő: Utálom azt tanulni amit itt kérnek tőlem, ilyen formában, utálom az állandó stresszhelyzeteket, amiket az iskola nyújt, utálom, hogy korán kell keljek, ez nem az én életformám, utálom, hogy teljesen lemerít, és mellette majdhogynem semmire nem vagyok képes. Nem látom értelmét, hogy én ezekkel foglalkozzak, hogy ezekbe időt és energiát fektessek, mert nekem ez várhatóan nem fog megtérülni. 10. osztály végefele és végén azt hiszem depressziós voltam. Teljesen tönkrementem ettől. Akkor fogalmazódott meg bennem az, hogy én-ezt-ilyen-formában-nem-fogom-folytatni. Na persze még ugyanitt vagyok. Hála a Jóistennek kialakítottam egy látásmódot, így a depresszió már annyira nem kerülget. De még mindig szívemből gyűlölöm. Mivel csak a 10 osztály kötelező, ezért most nagyon ott van bennem, hogy igen, otthagyhatnám a sulit.

Nagyon össze-vissza írok, remélem végigolvasva valami kihámozható lesz belőle.

Életcélom az, hogy kőgazdag legyek, és mindig azt csináljak, amit akarok, és úgy, ahogyan azt akarom. Tehát végülis a célom az ez, csak ennek megoldását abban látom, hogy bármit meg tudok venni.

Tudom, hogy ezt nem könnyű elérni, hogy ez nem egy olyan dolog, ami egyik percről a másikra történik. De én ezt tűztem ki célul, és hiszem, hogy képes vagyok véghezvinni.

Vállalkozni szeretnék, nagy ötleteket megvalósítani, tőzsdézni. Valahogy így képzelem el. Vannak konkrétabb terveim is, csak azokat nem tárnám itt ki.:D A lényeg az, hogy nem érzem azt, hogy ehhez az iskolám ilyen formában, segítséget nyújt. Nem érzem azt, hogy én most azáltal, hogy iskolába járok, valami számomra hasznos dolgot csinálok. Sőt, inkább úgy érzem, hátráltat. Mivel annyira lemerít (Engem (engem!) az kikészít fizikailag, hogy reggel 8-ra, néhol 7-re, be kell mennem, és 6-7 órákat bent kell üljek, délutánonként le vagyok fáradva, aludnom kell ahhoz, hogy használható legyek bármire, ez időigényes nagyon. És emellett szellemileg is teljesen leszív. Nincs lelkierőm semmire. Ez a másik nagy gondom. Mivel olyan dolgot csinálok, amit tényleg gyűlölök.)

Rövid megjegyzés: Beilleszkedési problémáim nincsenek, osztálytársakkal, iskolatársakkal nagyon jól kijövök, jól érzem magam velük, ez az egyetlen jó az egészben, és egyrészt ez is tart még itt. Egyes tanárokkal voltak-vannak problémáim, amiatt, hogy nem tanulok/tanultam, és emellett hogy mindig kiálltam magamért.

Folytatom. Tehát én legszívesebben most nekifognék annak, amivel a későbbiekben foglalkozni szeretnék, amit szeretek, de az iskola mellett nem vagyok képes rá. Rosszul vagyok már ettől. Hétköznapokon tönkre vagyok menve, a hétvége áldás, és olyankor tudok kicsit azzal foglalkozni, amivel akarok. De ez ehhez nem elégséges idő. Ebbe sokkal többet kell befektetnem. S én tényleg komolyan neki akarok már fogni.

Így nem tudom mit csináljak. Gondolkodtam magántanulóságon, de az nem tudom, hogy megy, és meglehet, hogy az sem az én világom. Mert végülis ugyanezeket a sz.rokat kéne tanulnom, csak úgy ahogy én akarom.

Amin nagyon sokat gondolkodtam, az az iskola otthagyása. Ezt nagyon sokan valamiért úgy értelmezik, hogy ez egyenlő azzal, hogy egy sültbunkó, semmire sem jó paraszttá válok. De én azzal, hogy otthagyom a sulit, nem hagynám abba a tanulmányaim. Csak olyan dolgokkal foglalkoznék, amik érdekelnek, amiket szeretek. De ez egy hatalmas döntés. És lemondanék a 12 osztályról, az érettségiről, egyetemről. Ami egy életre szól.

A másik meg az, hogy igazából úgy szeretném otthagyni a sulit, ha már valamilyen vállalkozásom beindulna. De a suli mellett, meg nincs elég energiám és időm, hogy ezt összehozzam. Szóval ez egy ördögi kör.

Tényleg nem tudom mit tegyek, milyen irányba mozduljak. Ha itt vagy, akkor feltételezem, hogy elolvastad a kisregényem, köszönöm neked, és ha már ennyit megtettél, kérlek fejtsd ki véleményed. Bármiből tanulhatok. Köszönöm.