11. -es vagyok fizika faktos lány, és hát nem igazán mennek a számításos feladatok, nem jövök rá, hogy mikor milyen képletet kell használni. Egy bizonyos szintig lehet ugye megtanulni, utána már kell hozzá logika, nem?

Nem. Ha eleget gyakorolsz menni fog. Főleg a szakközepes fizika, azért az nem olyan magas mint a K2.

Sok példát kell megoldani, szerintem ez a titka, a definíciókat, közben úgyis megtanulod.

Nem mindenkinek van hozzá tehetsége. De a tehetséget rossz technikával el is lehet nyomni. Egy bizonyos szintig meg lehet tanulni logika nélkül, de az a szint nem magas. Megtanulod a törvényt, a képletet, a definíciót, és visszamondod, amikor kérdezik. Megtanulhatsz néhány nagyon egyszerű feladatsémát is, amikor megmondják, hogy mennyi a tömeg, és megkérdezik a súlyt, vagy megmondják az időt és az utat, te megmondod a sebességet. Fakton ez csak a beugró.

Egyébként miért vagy fizika faktos? Ha nem megy, akkor értelmetlen dolog a mércét magasra emeltetned a tanároddal.

De persze azért még nincs vége. Ahhoz nem kell túl sok logika, hogy a megadott adatokból, a feladat szövegéből kiderítsd, hogy melyik témáról van szó: gyorsuló mozgás, energia, felhajtóerő, fénytörés, elektrosztatikus töltés, áramerősség stb. Próbáld ki azt a módszert, hogy a kijelölt téma összes idevágó képletét gyorsan leírod magadnak. Ehhez persze álmodból ébredve is azonnal tudnod kell őket, de ez kellő erőfeszítéssel menni fog. Aztán tudnod kell azt, hogy egy képletben a betűk pontosan mit jelentenek. De úgy, hogy ha azt mondod magadnak, hogy gyorsulás, akkor ez ne csak egy szó legyen neked, hanem érezd magadban, hogy egy gyorsulás, mint jelenség, mit jelent, láss magadban rá egyszerű példát, értsd.

Ezután elolvasod a feladatot még egyszer, az abban megadott mennyiségeket gondosan felidézed magadban, mit jelent, ha a törésmutatóra adnak értéket, és mit jelent, ha valamennyi munkát végeznek egy testen. Ezeket egyszer végig kell nézned magadban, elmélyült meditálással, egyszer s mindenkorra rögzítened magadban a fogalmak értelmét. És máris sokkal közelebb leszel ahhoz, hogy kiderítsd a feladat értelmét.

A következő megértenivaló az lenne, pontosabban az lett volna az eltelt két és fél évben, hogy amikor egy témában elmondták, hogy a vízoszlop magassága meghatározza az alján levő nyomást, akkor behunyt szemmel élénken láss magad előtt egy vízoszlopot (edényben vagy anélkül), és ott legyen benned annak a súlya, amely összpontosul az oszlop alján levő kis területre, és nyomja azt. Vagy hogy ha egy doboznyi gázt összepréselsz, akkor az jobban fogja nyomni a doboz oldalát, de eközben a növekvő nyomástól még melegszik is valamennyire. Lásd magad előtt, ez ma könnyebb, mint régen, mert ma nagyon sok vizuális információhoz szokott hozzá a korosztályod. És figyeld meg, sem logikát, sem feladatmegoldást, sem lexikális tudást nem használtál mindehhez, hanem valami mást, ami a logikádat megalapozza, a lexikális tudásnak pedig valami gyakorlati értelmet ad. A fizika jó tárgy, abban képzelőerővel nagyon sokra lehet jutni.

AMikor valahogy megérezted magadban a feladat értelmét, az abban leírt dolog működését, a lejátszódó eseményt, akkor válassz a leírt képletek közül olyat, amiben az adatok többségét a feladat megadja. Az a képlet ígéretes. Innentől sajnos a dolog inkább matek, mint fizika, mert tudnod kell, hogy ha nem egyetlen tényező maradt ismeretlen, akkor melyik képletet kell még idevenned ahhoz, hogy a két ismeretlen tényező egyikét meg tudd adni vele, és azt már felhasználhatod az első képletben. Egyenleteket állítasz fel, amelyeket megoldasz.

A komolyabb feladatokban mindig van valami ravaszság, valami csavar, amit észre kell venni. Valamilyen lényeges információt nem nyilvánvalóan közölnek veled, amit fel kell használnod, mert kicsit változtat a feladat értelmén, vagy mert abból derül ki neked valami hiányzó adat. Ezt, és a képletek összeillesztését már csakis feladatok megoldásával, sok-sok feladat megoldásával lehet begyakorolni. Megszokni a feladatok trükkjeit, és rutinná tenni bizonyos feladattípusokban a feladat jellegének azonosítását és a szükséges alaplépéseket. Nyilván olyan feladatokra van szükséged, eleinte, amelyeknek nem csak a végeredményét látod megadva, hanem a levezetést is. Vannak ilyen könyvek. És ha ez nem elég, akkor keress korrepetitort, aki majd ezt fogja veled gyakoroltatni. Kérd, hogy ezt gyakoroltassa.

Ha ezek után sem sikerül hoznod a kívánt teljesítményt, akkor ez egyszerűen nem a te pályád, el kell tudni fogadni egy ilyen igazságot, a szüleidnek is. Nem mindig járható az elsőre eltervezett életút. Nincs semmi tragédia, fiatal vagy, még nyugodtan módosíthatsz a terven, kiderülhet, hogy más irányban nagyobb tehetséget mutatsz. A szüleidnek ezt talán nehéz lesz beadni, de ha képtelenek megérteni, akkor nem a te jövőd érdekli őket, hanem a saját vágyuk. Reméljük, hogy nem ez a helyzet. Ez már külön probléma lenne, és ne ebből induljunk.

Még az is lehet, hogy igazuk van abban, hogy nem erőlködsz eléggé. Vagy hogy nem jó, nem hatékony az, ahogy tanulsz. Idő kell rá, zavartalan nyugalom, tartós összpontosítás. Nincs facebook, sms, háttérzene, ábrándozás, hanem tudatosan össze kell szedned magad 10 perces időszakokra. Aztán frissítsd fel a véredet friss oxigénnel – és nem koffeinnel meg más droggal –, majd újabb tíz perces kemény menet. Ugrásszerű javulás lehet ezeknek az eredménye. Szerencse fel!

A fizika nem képletgyűjtemény. Nem arról szól, hogy fel kell ismerni, hogy mikor melyik képletet kell előrántani, és akkor máris meg van oldva a dolog.

A fizikához nagyon világosan és pontosan kell érteni a fogalmakat és a köztük lévő kapcsolatot. Képletek nélkül is tudni (mondhatnám: érezni) kell, hogy mi mitől függ. El kell jutni odáig, hogy ha elmondanak neked egy szöveges feladatot szóban, akkor azonnal, a képletek felidézése nélkül meg tudd mondani, hogy a feladat elvileg megoldható-e, vagy nincs hozzá elég adat. Ez jó teszt ahhoz, hogy felmérd, hogy az egyes fogalmak közti kapcsolatot mennyire érted.

A képletek megjegyzése más tészta. Egy feladatot először fejben kell "megoldani". Vagyis rá kell érezni a megoldás menetére, ehhez viszont tudni kell, hogy mi az a fizikai modell, amit alkalmazhatsz, és azon belül mi mihez kapcsolódik.

Ha pl. az a feladat, hogy egy jojó gurul le egy fonálon, akkor nyilvánvaló, hogy egyrészt a jojóra hat a gravitáció, másrészt a fonálerő is lassítja, és a jojó még forgómozgást is végez, tehát nemcsak pontmechanika, hanem merev testek dinamikája is kell a megoldáshoz. Ekkor az ember szépen beazonosítja az erőket és forgatónyomatékokat, amik hatnak, a mechanikai kényszerfeltételek figyelembe vételével (pl. nincs csúszás, ezért a jojó kerületi sebessége minden pillanatban megegyezik a középpontjának sebességével) felírja a dinamikai egyenleteket, és kiszámolja, hogy hogyan mozog a jojó.

Kétségelen, hogy ehhez kell egy elemzőkészség, amely az adott konkrét szituációban segít felismerni, hogy milyen jelenségekhez milyen absztrakt fogalmak társíthatók; pl. a súrlódást egy erővel illetve együtthatóval jellemezzük, a gyorsuló mozgásra ott van Newton második törvénye; konzervatív erőtérben a teljes energia megmarad, így súrlódási munka és aból az erő vagy az út hossza jól számíthatók, stb.

Szerintem ne add fel. Gyakorolj, ha nem megy valami, akkor lesd el a jó megoldás menetét, és mindig gondold át, hogy a megoldás menete miért az, ami, mit mi után tudsz kiszámolni, és így tovább. Előbb utóbb megszokod majd, hogy miből mit tudsz kiszámolni. Maradva a súrlódási erőnél, egy halálosan bonyolult feladatban a súrlódás ugyanúgy csak két dologtól függ: az összenyomó erő nagyságától és a felületek minőségétől (együttható). Ugyanígy más fogalmaknak is megvan a maguk kapcsolati köre. Az elektromos térből a feszültséget, potenciált, esetleg a felületi töltéssűrűségét tudod kiszámolni. Potenciálból már lehet tovább menni kapacitás vagy a tér által végzett munka irányába, stb. Minden a konkrét szituációtól függ.