Mennyire buktatok ki az első 1-esnél?

Én 9 éves voltam, és nagyon jó tanuló. Egy őszi reggelen visszakérdezte a tanító néni a verset, amelyet előző órán házi feladatként kaptunk. Én erről sajnos elfeledkeztem. Kihívta egyik osztálytársamat, aki nem tudta a szöveget (valószínűleg szintén nem tanulta meg). Beírta neki az egyest, és utána mondta, hogy álljon fel mindenki, aki nem tanulta meg a verset.

"Akkor én még őszinte ember voltam..." - én is felálltam. Egy pillanatig nem jutott volna eszembe azon merengeni, hogy jobban járnék, ha lapulnék a fenekemen. A többi 7 emberrel együtt aztán én is megkaptam az első (és utána sok-sok évig, egészen az egyetemig egyetlen) elégtelent.

Mintha fejbe vágtak volna, annyira beleszédültem, és teljesen le voltam taglózva. Máig nem felejtem el azt a délutánt, ahogyan hazamentem, és megmutattam szüleimnek az ellenőrzőt. Ők is el voltak kenődve, de aztán megfogadtam, hogy csak azért is ki fogom javítani. Félév végén, tucatnyi ötös mellett már nem tudta az egyes lerontani az átlagomat.

Viszont ott, azon a napon tanultam meg, hogy őszintének lenni nem mindig kifizetődő. A pofonoktól mindenki elveszti az ártatlanságát...

Az egyik kedvencemből, latinból kaptam az első egyesemet. Jó voltam, de elnéztem valamit a rövid dolgozatomban. Nagyon odavoltam miatta, de engem vigasztalt az egész csoport, és a tanárnő is.

A következőt az egyetemen kaptam, talán analízisből, és szintén nagyon rosszul esett. A többi már nem volt megrázó; csak felkeltem, és tanultam tovább.