Úgy érzem, ahogy gyűlnek a papírjaim, egyre inkább egy olyan munkahelyre vágyom, ahol egyiket sem kell használnom. Egyedül vagyok ezzel az érzéssel?

Diplomás vagyok, több nyelvet beszélek, jelenleg is épp továbbtanulok, a következő diploma megszerzése után továbbképzésen szeretnék részt venni, amire már most félreteszem a pénzt.

Elméletben.

Gyakorlatban tanulok, mert szeretek tanulni, mert örömmel tölt el, ha valamit tudhatok, de a megszerzett tudással nem akarok igazán kezdeni semmit.

Ahogy egyre több s több papíron áll a nevem, annál jobban görcsöl a hasam, hogy nekem egyszer felelősségteljes munkát kell végeznem, ahova kosztümben járok mindennap ugyanakkor, túlórázom, és mindig nagyon fontos vagyok, fontos és olyan, akire lehet számítani.

Egyre inkább úgy érzem, hogy a legfőbb vágyam egy kávézóban dolgozni és Amélie Poulain lenni.

Mégis mindenhol azt hallom, hogyha már ennyit tanultam, akkor azt használjam is fel mindennap, minden órában, addig, míg nyugdíjba nem megyek.

Úgy érzem, egyedül vagyok azzal, hogy nincsenek hatalmas álmaim.

Éreztetek már ilyet?

Ez is csak egy szakasz, amin a legtöbb ember átesik, mint a tinédzserkori depresszión?