Van értelme úgy elvégezni egy egyetemi szakot, hogy nem érdekel, amit tanulok?
Soha nem lesz belőled jó szakember bármit tanulsz is most. Erre csak egy példát tudok felhozni. Orvosok: aki szereti a munkáját, az jó orvos, aki utálja csak a pénz miatt csinálja az csapnivaló, bunkó orvos.
Ha félsz abba hagyni amit most csinálsz, akkor találj valami hobbit amiben kiteljesedhetsz, hogy meglegyen az egyensúly. Különben begyepesedett leszel és nagyon boldogtalan...
Megkérdezhetem, hogy melyik szakról van szó?
A tesóm is ebben a cipőben járt, de talált egy szakhoz némileg kapcsolódó mellékvágányt a munkaerőpiacon, ahol most nagyon jól érzi magát, pedig gyűlölte az egyetemet.
Bocsáss meg, nem tudtam, hogy olyan hatalmas titok egy egyetemi szak neve.
És elnézést, de én nem káromkodtam, hanem normális hangnemben válaszoltam neked.
A tesóm nyelvszakos volt, angol és minoron spanyol gyűlölte és most egy SSC-ben dolgozik pénzügyi csoportvezetőként és nagyon szereti.
A politikára hajazó szakokkal is sok felé el lehet indulni, aminek köze nincs a politikához. Az általános iskolás barátnőm az ELTE politológia szakán vézgett, most pályázati tanácsadó cégnél dolgozik, rengeteget jár külföldre (és abszolút nem érdekli a politika).
Szóval ahelyett, hogy keseregsz az "elrontott" életed miatt és feleslegesen káromkodsz, inkább próbálj meg mellékkutakat keresni, ha szétnézel elég sok van.
"Bocsáss meg, nem tudtam, hogy olyan hatalmas titok egy egyetemi szak neve.
És elnézést, de én nem káromkodtam, hanem normális hangnemben válaszoltam neked. "
Megsértettelek? Nem állt szándékomban, és kérlek, ne vedd személyesnek, hogy nem mondom el a szak nevét. Nem a válaszolók miatt teszem, hanem egyszerűen a saját személyazonosságomat szeretném védeni, mert úgy gondolom, hogyha leírom, akkor túlságosan felismerhető leszek, lévén feltettem már több ilyen kérdést is.
A káromkodás sem neked szólt, igazán nincs értelme a személyed ellen irányulónak felfognod. Csak annyi, hogy nagyon zavar ez az egész helyzet, nagyon rosszul érzem így magam, ezért vagyok ilyen keserű. Az utóbbi években soha nem sikerült megoldanom, hogy tartósan boldog legyek és megfeleljek az elvárásaimnak, se tanulmányi, se magánéleti téren. Valahogy sokkal nehezebbnek érzem a helyzetet, mint a középiskolában, ahol egyszerűen csak csinálni kellett, ami elő volt írva és akkor biztos lehetett benne az ember, hogy jó úton halad. Most, hogy a nagybetűs élet előtt állok, az az érzésem, hogy a most meghozott döntéseim sokkal, de sokkal nagyobb mértékben formálják a közvetlen jövőmet, mint eddig, és ezt nagy nyomásnak érzem. És nagyon frusztrál, hogy az életkorom szerint már elvégezhettem volna egy egyetemet, és a nálam fiatalabbak köröket vernek rám...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!