Mért lenne az iskola feladata megszerettetni a gyerekekkel az olvasást?
NEM a szülő feladata olvasni tanítani a gyerekeket, hanem az iskoláé. Ha egy gyerek megtanul az iskolában jól olvasni, értelmezni az olvasottakat, akkor szeretni is fogja a könyveket. Ebben az esetben a szülő dolga, hogy vegyen neki olvasni valót.
Ugyan ez vonatkozik a többi tantárgyra is. Sok múlik a tanáron, hogy a gyerekek szeretik-e, értik-e az általa tanított tárgyakat.
"Ebben az esetben a szülő dolga, hogy vegyen neki olvasni valót. "
Na, hát épp ez az.
Minden tanár szakmai indíttatásában ott kell lennie annak a célnak, hogy lehetőség szerint minél több tanította számára izgalmas, érdekes tantárgyként mutassa be a sajátját. Akiből hiányzik ez a célkitűzés, az már nem lehet jó pedagógus, hiszen ez is egy alap dolog.
A tantárgyak szeretését nem szabad összekeverni azzal, hogy a szülő sok nevelési kérdésben az iskolára akarja tolni a felelősséget.
Túlságosan lebutítva kezeled a tantárgyakat. A kémiának nem az a lényege, hogy ne igyunk sósavat, az irodalomnak meg nem az, hogy tudjam, mettől meddig élt Petőfi, és egy lélegzetre fel tudjak sorolni tíz komolyirodalmi művet. Ez nem a tanulás, ez az alapműveltség. Gimnáziumban ha az ember tanul, az alapműveltségnél jóval többet "szedhet össze".
Azért szokott az irodalom kapcsán előjönni ez a dolog, mert igenis az irodalom óra, az irodalom tanár dolga lenne az, hogy megszerettesse a gyerekekkel az olvasást! Csak sajnos a nagymagyar mellverős nemzeti tantervünk erre teljesen képtelen. Már ált. isk. 3. osztályától kezdődően a gyerekek számára teljesen idegen, érthetetlen, tömény olvasmányokkal traktálják szerencsétleneket. Az olvasmánylistával már nagyon sok szakmabelinek is gondja van, de a jellemzően konzervatív oktatáspolitikánk kísérletet sem tesz arra, hogy ezt megoldja.
A tanáron is sok minden múlik. Nekem volt olyan magyartanárom, aki ledarálta a verselemzést, nekünk körmölni kellett, aztán dolgozat / feleltetés alkalmával "visszaböfögni". Ha más véleményen voltunk, mint ő, akkor az már elfogadhatatlan volt.
Ez NEM tanítás. Illetve tanítás, de jó magyaros módra. De a fejlett világ nagy részén már régóta nem az a tanítás, hogy elmondjuk a gyereknek, hogy mit válaszoljon, ha kérdezünk.
Volt olyan magyartanáros is, aki minden vers után kreatív beszélgetést kezdeményezett, megvitathattuk, hogy kinek mit jelentenek a sorok, a szóképek, mi mit látunk benne, minket hogy érint? Imádtuk. Na EZ a tanítás. És ennek kéne lennie.
""Figyeljetek gyerekek ez egy nagyon jó könyv [...], de a lényeg, hogy el ne olvassátok, mert, az hogy rávegyen titeket ennek a könyvnek elolvasására az anyukátok feladata!" Vagy mit?"
Mondtam én, hogy tilos?
De van, aki más feladatot egyáltalán nem lát benne.
"Minden tanár szakmai indíttatásában ott kell lennie annak a célnak, hogy lehetőség szerint minél több tanította számára izgalmas, érdekes tantárgyként mutassa be a sajátját. Akiből hiányzik ez a célkitűzés, az már nem lehet jó pedagógus, hiszen ez is egy alap dolog. "
--> Ez rendben is van. Csak szerintem az irodalom esetében túlzott az elvárás. Egyetlen más tantárggyal kapcsolatban sem hallom ennyit ezt a mondatot, és szerintem a rossz tanulók nagyon sokszor hivatkoznak erre. Többször, mint matekból, vagy kémiából. és a nem-sósavmegivás nem hiszem, hogy lebutítás. Mert őszintén, szerintem kémiából rengeteg dolgot megpróbálnak megtanítani a gyereknek, ami fölösleges. Vagy bioszból. (A növények meg tengeri csigák miatt a legtöbb suliban egyszerűen nem jut elég óraszám az emberi test, a cukorbetegség, a szex és hasonlók átbeszélésére.)
"A tantárgyak szeretését nem szabad összekeverni azzal, hogy a szülő sok nevelési kérdésben az iskolára akarja tolni a felelősséget. "
--> Na, de pont erre gondolok én is.
"az irodalomnak meg nem az, hogy tudjam, mettől meddig élt Petőfi, és egy lélegzetre fel tudjak sorolni tíz komolyirodalmi művet. Ez nem a tanulás, ez az alapműveltség."
--> De ezt már régóta nem kell. Én 2007-ben kezdtem a gimnáziumot, és akkor már nem kellett költők életéről tanulni. 5 magyar költőről kell tudni életrajzi adatokat, a többiről csak a vershez kapcsolódó életrajzi tényt, pl. hogy háborúban írta, vagy az anyjának szól.
"Azért szokott az irodalom kapcsán előjönni ez a dolog, mert igenis az irodalom óra, az irodalom tanár dolga lenne az, hogy megszerettesse a gyerekekkel az olvasást!"
--y Ezt szépen kijelentetted, de nem indokoltad meg. Én most indoklást várok.
"Volt olyan magyartanáros is, aki minden vers után kreatív beszélgetést kezdeményezett, megvitathattuk, hogy kinek mit jelentenek a sorok, a szóképek, mi mit látunk benne, minket hogy érint? Imádtuk. Na EZ a tanítás. És ennek kéne lennie."
--> nekem is volt ilyen tanárom, magyar fakultáción, imádtuk. Akiket alapon tanított, gyűlölték. Nem tudott különbséget tenni a fakultáció és az alapóra között. őket is gondolkodásra akarta serkenteni. Folyton panaszkodott az osztálya, hogy a tanárnő nem fogja föl, hogy őket az irodalom egyszerűen nem érdekli. Ők igenis szerették volna, ha megmondja nekik, mit mondjanak az érettségin, mert közeledett.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!