Művészi kommunikáció sajátosságai, milyen példát hozzak fel?
Mondanátok ezekre példákat?
Hasonlóan ehhez:
-a kijelentések másképpen viszonyulnak a valósághoz, egy-egy kijelentésnek nem kell tényszerűen igaznak lennie, hanem általánosabban igaz dolgokat kell közölnie(ha pl a költő azt mondja, hogy éhes akkor nem megyünk oda és adunk neki enni)
-más a címzettje és nincs gyakorlati funkciója
-más a feladó (író) szándéka, célja és más a címzett (olvasó) elvárása és reakciója, mint a hétköznapi kommunikációban
-a befogadó dekódolását befolyásolja a mű, a műfaj és az előzetes ismeret
-célja: főként kifejezés, nem valóságutánzás
Önmegszólító vers? Az pl kommunikáció szempontjából elég speciális.
A hétköznapi kommunkiáció célja leginkább az információcsere. A művészi kommunkiáció egyoldalú általában, és inkább gyönyörködtetés a célja. Pl a Szeptemben végénben Petőfi nem azt akarja közölni, hogy még mindig nyílnak a szép virágok az abalakom előtt, hanem ennek önmagán túlira utaló jelentése van.
Ilyesmire gondoltál?
A kifejezés a valóságutánzás helyett: stilizált ábrázolás (pl szélsőségesen jó vagy gonosz szereplő, nyilván nem valósághű, de lehet nagyon hatásos.)
Vagy bármilyen lírai mű, aminek az önkifejezés a lényege, nem pedig a megszólalót körülvevő valóság a téma.
Vagy a környezetet úgy írja le, hogy abból lehet következtetni a lírai én lélekállapotára. (Pl József Attila: Reménytelenül 2. vsz.) tehát nem a pontos ábrázolás a lényeg, hanem úgy választja meg az ábrázolt elemeket és az arányokat, ahogy az adott létállapothoz/érzelemhet legjobban passzolnak.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!