Az erős ember az aki megbirkózik a tanári pályán a diákokkal vagy továbbáll inkább? Tűrjük a sok pofátlanságot azt, hogy ma már semmi tekintélyünk?

Nem muszáj megnyílni. A tanárnak mi a dolga? Rendesen leadni az anyagot. Ha te emellett következetes és igazságos vagy, az már jó és szeretni fognak érte.

Én inkább azt vettem észre, hogy azokat a tanárokat nem szokták tisztelni, akik túlságosan megnyílnak és haverként viselkednek.

Félreértés ne essék, nem védem a pofátlan diákokat,

azt viszont nem értem miért kell ennyit lovagolni a tekintély témán. Most akkor mi a fontos a tanárnak, hogy már-már istenként tekintsenek rá a diákok, vagy az, hogy a leghatékonyabb módon átadja tudását nekik?

Ha ez utóbbi a célja (vagyis a tanítás nála tényleg hivatás), akkor ha ebben jó, a tisztelet és tekintély is meglesz, különösebb erőlködés nélkül.

Ha pedig a tekintélyét akarja először kivívni, az anyagot meg csak leadja (azaz számára a tanítás csak munka, amit jó letudni), akkor szánalmas próbálkozás lesz minden és valóban óriási kommunikációs szakadék lesz közöttük, ami nem a korkülönbségen múlik.

Ennyi erővel a takarítónők is elvégzik minden nap a munkát, nekik is lehetne nagyobb tekintélyük, tisztelhetnék őket azok, akik után takarítottak, hiszen megcsinálták a munkát. Mégsem kapnak elég tiszteletet, legtöbben lenézik őket.

Tanarakra és a generációs szakadékra visszatérve:

Volt énnekem is mindenféle tanárom. Olyan is, aki már régen nyugdíjba mehetett volna, azaz öreg volt, nagy volt a generációs szakadék, de mégis olyan lelkesen és érdeklődést felkeltően mesélt órán, és még közvetlen is volt, hogy szinte mindenki tisztelte.

És volt olyan tanárunk, aki még 30 se volt, a szakadék se volt nagy, mégis utálta mindenki, mert mogorva volt, tekintélyt akart, de még az anyagot is csak ledarálta.

És arra se lehet fogni, hogy a mai gyerekek már okostelefonnal a kezükben születnek, mert ha körülnézünk, láthatjuk, hogy a mai, 40 éve pályán lévő emberek is milyen szép számmal használják a modern technikát. Lásd facebook... Talán a 30-40 közöttiek a legsemlegesebbek.

Az orvosoknak alapból nagy tekintélye volt régen, és ugyanúgy ma is. Mert rákényszerülsz, ha beteg vagy. Vagy a csoda is segíthet persze. De nem fognak tudni segíteni se a szüleid, se az okostelefon, se az internet.

Régen a tanároknak is azért volt tekintélyük, mert a tudás, aminek birtokában voltak, nem volt könnyen beszerezhető máshonnét, főleg abban a korban, amikor még nem volt kötelező oktatás sem. De változott, fejlődött a világ, most már egy gyerek akár suli nélkül is megszerezheti ugyanazt a tudást. Elég hozzá egy okos szülő, akinek van több ideje, és az anyag beszerezhető nemcsak könyvtárból, de a netről is. Persze motivált gyerek is kell hozzá.

Ezért valahol nem csoda, hogy leértékelődött a tanárok szerepe.

Na meg felhígult a tanári pálya, többségük nem jó tanár, így aztán nem várható el általános tisztelet...

És akikről még nem esett szó, de állítom legalább 50%-ban tehetnek mindenről, azok a SZÜLŐK!

Ha mónika show-n szocializálódik a gyerek, arról a szülő tehet főként.Miért nem viszi kirándulni, gyerekeknek szóló kiállításokra, miért nem játszik inkább vele. Hát mondjuk azért mert ő maga is mónika show-s szinten van? Vagy mert nem engedné tévézni,de nincs otthon, mert dolgozik. A tanár majd az iskolában úgyis megneveli és megtanulja, hogy a tévézés rossz szokás. Ja, hogy a tanár se nevel már mint réges-régen? Persze ő is csak bement dolgozni, ledarálni az aznapi anyagot. :)

Akkor meg mi a baj? Tűrni kell a pofátlnaságot, leadni az anyagot, de úgy, hogy azért az érdeklődő és lelkiismeretes diák számára mégse csak úgy ledarálva legyen, mert úgy ő sem fog fejlődni, hisz ráun a tanulásra és a pofátlanokhoz fog csatlakozni, ergo egyre több lesz az agyilag zokni.

Ki a hibás? Tanár is, szülő is, politikusok, közoktatási dirigátorok is.. A pofátlan gyerek csak leképezi mindazt, ami rá hat, amit elviselni kényszerül, így pl. a dögunalmas frusztrált tanárokat, az otthoni családi drámákat, vagy a család/ fél család hiányát, stb....