A szakmunkás ember miért ér kevesebbet, mint a diplomás?

Természetesen nem igaz mindenkire, de általánosságban elmondható, hogy a diplomások többet olvasnak és tanulnak, és ebből eredendően tájékozottabbak. (Nem biztos, hogy effektíve többet tudnak, de más a szemléletük.)

De nyilván ha jogi diplomám van, attól még nem fogok többet tudni a villanyszerelésről egy villanyszerelőnél.

Az, hogy valaki sikeres vagy sikertelen, nem azon múlik, hogy van-e diplomája, vagy hogy mennyit keres, hanem azon, hogy eléri-e a SAJÁT céljait, és boldog-e.

Számomra sikeres egy szakmunkás vagy egy diplomás, ha elégedett a munkájával, az életével, de sikertelen, ha folyton azon rinyál, hogy nincs elég pénz. És mindkettő lehet egyformán sikeres vagy sikertelen.

Hogy diplomával többre viszed-e? Attól függ, mik a vágyaid. Ha egzisztenciát és pénzt akarsz, akkor valószínűleg, de nem elég egy "büfészak". Használható diploma kell, és iszonyú sok munka.

Ha van egy nagyon tuti ötleted, amihez nem kell diploma, és meg tudod valósítani, akkor kevesebb tanulással is lepipálhatsz bárkit.

Nem mindegy, hogy szakmunkásként a saját vállalkozásodban te vagy a góré, vagy minimálbérért gürizel 12 órákat másnak, és nyomorogsz belőle.

A nyugati társadalmakban már senki nem akar kétkezi munkás lenni, ezért vannak náluk vendégmunkások.

Hát ez elég hülyeség, mármint végzettség alapján megítélni azt, hogy ki mennyit ÉR...

Még ha kijelölünk szempontokat, hogy milyen szempontból ki mennyit ér, akkor is nehéz lenne rangsorolni...

Egy biztos. Nem mindenki ugyanolyan okos. Észben eléggé széles a skála.

Az is biztos, hogy nem mindenki ugyanolyan ügyes. De az sem mindegy, hogy miben is ügyes vagy nem ügyes.

És az is biztos, hogy van aki okos és ügyes is, más meg nem okos és nem ügyes, de lehet hogy okos viszont nem ügyes vagy nem okos de annyira ügyes... Szóval...

Az elég valószínű, hogy aki buta, az nem lesz diplomás. De azért ez sem igaz... Mert akinek a nagybátyja a rektor, az őt bejuttatja a neves egyetemre, és ha még apuci fizet is, akkor biztos meglesz az a diploma. Esze nem lesz attól még...

Na de a diplomások nagy részéről elmondható, hogy ha sikerült lediplomázniuk, akkor azért van eszük, még ha nem is mindig használják.

A kevésbé okosak meg eljutnak az érettségiig, tanfolyamokig, vagy eleve szakmunkásnak mennek. Ott nem az a lényeg, hogy minél többet tanítsanak nekik, hanem az, hogy egy bizonyos szakmunkát profin el tudjanak végezni. Egy gyakorlatiasabb oktatás. Az szakmunkások többségének ügyesnek kell tehát lenni az adott területen, általában a kezüket használják, elengedhetetlen az ügyesség.

Na csakhogy. Hiába okos valaki, ha esze ágában sincs egyetemen tölteni az idejét, mikor ő gyerekkora óta asztalos akar lenni... Ő akkor szakmunkásba megy és profi asztalos lesz, ha nem csak a lelkesedés nagy, hanem ügyes is. De alapjáraton okos. El tudna végezni egy egyetemet, de neki nem kell és nem teszi, ettől még okos...

Hát akkor ki ér többet?

Vagy az a lényeg, hogy ki mire viszi a végzettségével?

Hát az a mai világban meg már megint nem okosság kérdése. Elég pocsék az oktatás, és hiába a diploma, ha nem lehet vele elhelyezkedni. Attól még a diplomás okos, csak nincs lehetősége a szakterületén érvényesülni. A szakmunkások jelenleg sokkal könnyebben találnak állást, vagy ha nem, az meg inkább azért van, mert területileg mondjuk csak messze találnának. Szóval akkor a szakmunkás ér többet, mert szerencsés, hogy könnyebb az elhelyezkedése?

Na ugye hogy hülyeség így megítélni valakit!

[link]

A probléma ott van, hogy a dolgozót, a munkásembert Magyarországon nem illeti meg az a tisztelet és megbecsülés, ami ezt eredményezi, hogy az országot a vállukon viszik!

És kik keresnek a legkevesebbet? Hát természetesen a munkások: lakatosok, szerelők stb. akik ebbe az 1,6 millióba tartoznak, akik ténylegesen termelnek! Ez az ami Ausztriában lehetetlen, hogy a munkások eme érdemét ne ismerjék el! (Erre szolgál a munkáskamara, ami Ausztriában a dolgozók érdekeit védi!)

A kérdés összetett.

Természetesen egy jó, becsületes szakmunkás többet ér, mint egy trehány, csapnivaló diplomás, aki kárt okoz ezzel másnak, nem tud tisztességesen stb.

Ennek ellenére, talán a nagyobb általános műveltség és a komolyabb felvételi követelmények miatt elmondható, hogy csakugyan nagyobb reputációja van egy diplomásnak, mint egy szakmunkásnak, bár egyes diplomákat többet hallok fikázni, mint a szakmunkásbizit.

Ebből a megbecsültségi különbségből aztán kialakult egy ördögi kör, ami tovább mélyítette a szakadékot, sőt, igazolni látszott magát a megkülönböztetést: a legtöbb szülő az értelmiségi létet akarja a gyerekének, és az erős hármas gyereket is inkább betuszkolják egy gyenge gimibe majd egy büfészakra, mintsem egy jó, érettségit is adó szakközépbe küldjék. Holott egy jó asztalos, esztergályos, autószerelő, villanyszerelő stb. többet is kereshet akár ezen büfészakon végzetteknél.

Ennek a tendenciának köszönhetően szakiskolába, de szakkötépbe is átlagosan a valóban gyenge teljesítményűek mennek, az a kategória, akiket "gyűjtőiskolába" rendel a jegyző, és természetesen hova máshova osztanák be őket, mint szakiskolába?

Ezek nagy számban olyan típusú gyerekek, akik írni-olvasni sem tanultak meg, akár buktak is, nem is egyet, és hát a szaksuliban sem válnak motiváltabbá.

Őszintén szólva, nem azoma figurák, akikre majdan szívesen rábíznám az autóm vagy a házam elekromos rendszerének a szerelését, karbantartását, vagy éppen a házam felépítését, ezek által az életemet, mert attól, aki olvasni, számolni nem tanult meg, nem hiszem, hogy elvárható, hogy valaha is tisztességgel értelmezze az áramköröket, vagy akár a munkavezetője utasításait.

Az ilyenek kóklerek lesznek, rossz munkát végeznek, ezáltal tovább csökkentik a szakmunka becsületét.

Ráadásul hogyan is kellene megértetni egy szülővel, hogy aviselkedni tudó, közepes tanuló gyerekét gimi helyett közéjük eressze, mikor megeszik reggelire?

A társadalom hozzáállásának és a szakmunkásképzés minőségének is változnia kellene, és ez így nehéz, hiszen a szakmunkásképzés feljavításához megfelelő diákok is kellenének,de amíg a szakiskolák a tinigengszterek gyűjtői, a szakmunka meg lenézett, a szülők inkább erőltetik a gimit azoknak is, akik nem lennének egyetemre valók, de lehetnének jó szakmunkások.

Nem ér kevesebbet kedves kérdező!

Csak Te érzed így, mer kisebbrendűségi komplexusod van.

" Nekem úgy tűnik,hogy a társadalom a szakmunkásokat kevesebbnek,kevesebbre és butábbnak tartja. "

" A gyerekek egymás közt olyan rangsort állítottak fel,hogy a szakmunkás eleve butább. "

Van egy olyan érzésem, hogy a leírt történet inkább rólad szól, csak nem merted úgy kérdezni, mintha te volnál a szakmunkás végzettségű, s nem a diplomás, de azt hiszem erről van inkább szó, hogy szakmunkásként kisebbségérzeted van. Nem alaptalanul. Röviden a válaszom először is igen, butább egy szakmunkás. Sokkal, sokkal, de sokkal butább, mint egy jobb egyetemen diplomát szerzett. El is mondom miért. Az egész tudod ott kezdődik, hogy azok, akik már 6 és 14 éves koruk között nekiállnak nagyon keményen tanulni, azok olyan tudásra tesznek szert, hogy az egyik legjobb gimibe felveszik. Egy gyengébb tanuló gyermek, akinek nincs sok minden a fejében, sosem jutna be egy jobb gimibe, maximum egy gyenge középiskolába vagy szakmunkásképzőbe, sokan csak azért csücsülnek a szakmunkásképzőkben, mert egyszerűen még egy középiskolába sem jutottak be anno, bár ma már az országban sok olyan színvonalon aluli középiskola van, ahol szín 2-es általános iskolai eredményekkel is felvesznek bárkit, a színvonal sajnos egyre lejjebb csúszik. Szóval: igazából véleményem szerint már ezek az általános kitűnő eredménnyel elvégzett gyerekek is értelmileg feljebbvalók egy szakmunkásnál, hiszen egy szakmunkásnak még ez sincs meg a fejében, és soha nem is lesz. Ha egy ilyen 14 éves valami csoda folytán abbahagyná a tanulást és eltelne 10-20 év, még akkor is több lenne a fejében, mint a szakmunkás társának ugyanennyi idő múltán, hiszen a szakmunkás ember sosem művelte magát annyira ki, mint egy ilyen gyermek, és soha nem is fogja, csak egy kétkezű munkát végez, amihez a legkevesebb szellemi kapacitás kell. De itt nem áll meg a történet. Á, csak itt kezdődik. Szóval ezek a gyerekek, akik 6-14 éves koruk között rohadt keményen güriztek szellemileg, utána továbbmennek egy jobb gimibe (Fazeka, ELTE gyakorlógimijei, stb). Igazából egy szakmunkás képességű ember, a minimális általános iskolás műveltségével ha bekerülne pár évre már egy szimpla jobb gimibe, kb kiugrana az ablakon, mert szellemileg olyan keménynek érezné, hogy sosem tudná teljesíteni, ha csak nem pótolja be az általános iskolás hiányait a legjobb általános iskolások szintjére, és utána nem gürizne nap mint nap szellemileg 4 évig, hogy elvégezze a gimit. De a történet még itt sem ér véget. Áh, dehogy. Szóval ezek a gyerekek, akik közben felnőttek, és 4 évig éjjel-nappal tanultak a gimiben és hétvégén és emelt szinten leérettségiztek 5-ösre mindenből, utána a legjobb egyetemekre mehetnek az országban, vagy külföldön. Na, ez megint egy más világ. 18 évesen az agy már kb felnőtt, és 12 évnyi tanulástól megedződött annyira, hogy eddig soha nem látott mód leterheljék. Ez kb olyan mint a kondizás, minél többet kondizol, annál nagyobb súlyzókat tudsz emelgetni. Szóval elmennek az egyik legjobb egyetemre, 5 évig olyan keményen tanulnak, amiről pl a gimiben azt hitték lehetetlen, mégis elérik agyilag azt a szintet, hogy ami lehetetlennek tűnt, mégis lehetséges (kondizási hasonlat) és elvégzik az egyik legjobb egyetemet ezek az emberek, Msc után már 23 évesek és akkorra már 17 éve rohadt keményen tanulnak 6 éves koruk óta. Erről tudnék írni, én is az egyik elit egyetemen végeztem itthon és külföldön is, képzeld el azt, hogy napi 19-20 órákat tanulsz minden nap fél éven át szünnap nélkül, gyakorlatilag akkor nem tanulsz, mikor alszol, az alvást is persze lecsökkentve végzed, amennyire bírod. Persze itt most az értelmiségről írok, nem valami kamu főiskoláról, ugye egy elit egyetemet végzett és egy rosszabb egyetemistát is simán lenéz, a sok kamu főiskola meg tényleg vicc. Gondolhatod akkor hol helyezkedik el egy szakmunkás, mi lehet a fejében az egész életében minimális szellemi munka miatt. Itt persze egyből belép egy pszichológiai tényező: senki sem érzi magát kevesebbnek vagy butábbnak, mindenki egyenlő akar lenni. Így az a hazugság, amiben élünk az, hogy mindenki egyenlő. Aha, ja. Igazából egy olyan ember, akinek a csúcsteljesítménye annyi, hogy gyerekkorában az általánosban átbukdácsolt mindenből, az nem egyenlő egy elit egyetemet végzettel, már csak azért sem, mert az utóbbi százszor annyira tanult, mint a szakmunkás emberünk. És itt még nem áll meg a sztori. Akik elit egyetemet végeztek, nem állnak meg a diplománál, általában ledoktorálnak és meg a doktorinál is magasabb fokozatot érnek el, tehát vagy 30 éves korukig tanulnak, vagy még az után is (másoddiploma, nagydoktori). Ugyanakkor a másik tényező: az edzettség és az olvasás. Az olyan emberek, akik egy jobb egyetemet végeztek vagy ledoktoráltak, ugye iszonyat sokat olvastak addig, sé az agyuk nagyon megedződött addigra, illetve az a tény, hogy vagy 20 éven át arra kényszerítették őket a kötelezettségeik, hogy olvassanak és tanuljanak, ez hidd el, a diploma vagy doktori után is megmarad (pszichológiai hatás, ha ez nevelődött valakibe, így is éli le az életét). Na most, ez azt jelenti hogy vagy százával vannak könyveik kb 30 évesen, amiket megtanultak már valamikor. Egy szakmunkás ilyenkor nézzen a szekrényére, hány könyvet is tanult meg eddig? Egyáltalán van könyv a szekrényén (ami nem valami bulvár hülyeség, hanem szakkönyv, tankönyv). Nekem itthon több, mint 200 szakkönyv és tankönyv lapul a polcaimon csak a szobámban, amiket már megtanultam, elolvastam. Egyik professzorom mondta régen, az ember az élete során kb 1000 szakkönyvet és tankönyvet tud megtanulni és elolvasni. Még annyi, hogy én most épp a doktori tanulmányaimat folytatom, de ha elvégzem, biztosan állítom, hogy életem végéig művelni akarom magam, ha már ez a munkakör az időmből sokat is kihasít, akkor nyilván kevesebb időm lesz rá, de amennyi szabadidőm lesz, azt mind az olvasásnak és tanulásnak szentelem majd. Ez a másik lényeges különbség, ami megkülönböztet minket egy szakmunkástól, ők szabadidejükben a haverokkal elmennek hülyülni vagy kocsmázni, szórakozni, de hogy tanulással töltenék, az kizárt. Ettől érzem magam többnek egy szakmunkásnál, hogy még a szabadidőmben is tankönyveket olvasok. De ezt nyíltan nem szabad hangoztatni, senki sem szereti ha lenézik, a hazugság, amiben élünk, az, hogy mindenki egyenlő. Végezetül pedig: gyerek és tini koromból rengeteg szakmunkás ismerősöm van, sok régi barátom is az. Akár hányszor elmentem velük valahova az évek során, csak az alkoholizálás, a káromkodás, az, hogy egy értelmes mondatot nem tudtak kinyögni, nagyon zavart. Nagyjából azon vihogtak ki milyen büdöset szellentett. Akárhányszor még ha csak egy általános műveltséghez köthető (az általános iskolai vagy gimis témák ugye az általános műveltséghez köthetőek, hiszen 18 éves koráig az ember az általános műveltségét fejleszti) téma szóba jött, egyik sem tudott sohasem hozzászólni, még beszélgetni sem lehetett velük soha ezen a szinten sem! Hát ezért butább egy szakmunkás ember.

Kedves előttem szóló Phd jövendőbeli Dr. habil:))

Nincs igazad, mert az életben a sorsok nem csak feketék és nem fehérek. Azaz nem csak kettes tanuló általános iskolásokból lesznek a szakmunkások, és az se biztos hogy csak az éltanulók szereznek doktori fokozatot.

Ahány sors annyiféle út, és ahány ember annyi képesség és tudásszint..

Te meg egyszerűen kategorizálsz, pedig hibás a tézised.:))

A nagybátyám padlóburkolóból lett mérnök.

Igaz, ő mindig is jóképességű volt, csak lusta, későn ért meg.

Most jól keres, diplomás, nem kamu-diplomája van. Azt hiszem, az ő fajtáját hagyta ki a doktorit csináló válaszoló.

Én meg orvosira járok, de egyáltalán nem éreztem olyna keménynek az általános iskolát és a jó hírű giminet sem, mint ahogy itt lefestette. A szellemi kihívás nem akkora, a szorgalom már inkább, de ezzel a követelménnyel bizony sokan az egyetemen találkoznak először.

Végezetül: emberként mindenkit megillet a tisztelet, és az egyenlőség, ami nem egyformaságot jelent. A diplomások sem tudnának annyi időt fordítani a művelődésre, sőt, helytállni sem feltétlenül tudnának, ha nem lennének szakmunkások, akik megcsinálják a bútoraikat, megszerelik az autójukat, megoldják, hogy legyen világításuk az esti olvasáshoz, legyen hűtőjük a kahjához, amit szépen előrecsomagolva odakészítenek nekik a boltban és így tovább.

Jó esetben szakmunkásoknak köszönheted még azt is, hogy nem esz meg az egyetemen a kosz.

Most képzeld el, ha a hallgatóknak kellene takarítaniuk pl. Szóval a szakmunkásnak is kijár az alaptisztelet, és lehet, hogy jobb ember mint mondjuk egy diplomás politikus, aki az eszét arra használja, hogy hogy szedje meg magát a más munkájából.