9-12. évfolyamosoktól kérdezem, hogy szerintük milyen problémák vannak a fizika tanításával akár sima, akár emelt szintű/fakultációs szinten? Konkrétan mit változtatnátok, hogy érdekesebb is és hasznosabb is legyen?

Én tanár vagyok, ha nem gond.

Az egyik fő baj, hogy ilyen kevés óraszámmal semelyik tantárgy nem lehet érdekes, csakis felületes ismeretekre jó, arra meg minek.

Szóval meg tudom érteni, ha heti 1-2 órában elmegy a kedve a tanulóknak a fizikától.

Na ez az utolsó: ez kemény!

Igazán klassz lehet az ilyen fizika óra!

(Ja, amúgy tényleg: hogyan viselkedtek?)

Leírom nekem mi a bajom a fizikával.

A leírásom kerete nyilván a személyem, ezért először magamról.

Érdekel a fizika. Sok ismeretterjesztő filmet megnézek, nem bulváros jellegűt és kiszűröm egyből az áltudományos marhaságokat. Érdekel a világ. Matek nem okoz gondot, soha nem is okozott, azon kevesek egyike vagyok, aki szereti és tudja is a kémiát. Mármint azon a színvonalon, ahogy a koromhoz képest ez megvalósítható.

Ami nem tetszik a fizikában, az a kevés kísérlet. Szívesen csinálnék olyat, hogy valami történik, azt jegyzőkönyvezzük (tehát közben mérünk) és utána azokkal számolunk - mindezt értelmesen összekötve.

Írok példát. Tavaly ősszel elmentem egy főiskolai csoporttal terepre. Az ottani oktató adott egy feladatsort, 6-6 fős csapatoknak. Azt megcsináltuk a terepen, közben mértünk, mert anélkül nem lehetett. Nem egyszer nekünk kellett kitalálni, miként lehet megmérni az adott jelenséget vagy tárgyat (illetve ezek tulajdonságait). Utána a személyes jegyzőkönyvek alapján kiszámoltuk azt, amit kellett.

Az egész 7 órán át tartott és rengeteg mindent megtanultam. Semmi természetellenes erőlködés nem volt.

A terepgyakorlat átültethető lett volna amúgy az iskolai udvarra is.

Valami ilyen módon szívesebben tanulnék bármit.

Fizika a jelenben, iskolán belül.

Órán a tanár leadja amit akar. Az órából úgy átlagosan 44 perc azzal megy el, hogy magyaráz és jegyzetelünk. Ez szerintem jó arány és a tanár tömören, egyszerűen magyaráz, sok-sok példával. Bár frontális az óra, ez szerintem így jó.

Utána otthon elolvasom a tankönyvben az anyagot. Megnézem a számolásokat, a feladatokat.

Majd amikor dolgozatot írunk, megoldom az összeszedett tudásom alapján a sokszor meglepő feladatait. Általában ötöst kapok, de sokat szenvedek. Nem mintha a négyes nem lenne jó vagy a hármas, mert rendszeresen kiborulok a kérdésein.

Például: egymástól 70 cm-re lévő két 200 mm vastag vasból készült sínre egy 2 kg súlyú U alakú vaspatkót helyezünk. A sínpárba 230V feszültséget vezetünk, a sín ellenállása 15 ohm. Hány fokkal fordul el a patkó?

Ezt nem tudtam megoldani és mai napig nem tudom mit kellett volna tenni.

Ez egy dolog, de nem értem mi a célja egy ilyen feladatnak. Tanári szemmel biztosan van, de szerintem ezekkel a feladataival eléri, hogy számomra közömbös a dolgozat jegye is.

Szeretem a fizikát, jártam az "atomcsill" előadásokra az ELTE-re is (önszorgalomból), de az iskolai óra számomra nagyon messze van attól, ami leköt. Amúgy figyelek az órán, tanulok, stb., de nem tudok lelkesedni érte.

Sima fizika, nem faktos.

A tanár miatt nem választottam faktra fizikát.

A terepi mérést magam intéztem, az egyik főiskolán kikönyörögtem, hogy mehessek.

Az is lehet, hogy a dolgozatban lévő feladat miatt merült fel a kérdés.

A dolgozat is sima, nem faktos.

Szerintem élő ember nincs a földön, aki meg tudná oldani, egy faktos is kevés hozzá :)