Mennyiben másabb gimnáziumba járni, mint általános iskolába?

Az, hogy jobb-e vagy rosszabb-e sok mindentől függ. Az én osztályom nagyon rossz volt gimiben, ezért én az általánost sokkal jobban szerettem.

Persze érettebbek az emberek, de ez nem mindenkin látszik, szivatások, gúnyolódások ugyanúgy vannak, sőt még durvábbak mint általánosban (osztálykirándulásos ivászatok közben főleg...).

Sok felszínes kapcsolat van, de mélyebbeket is kilehet alakítani, ez csak rajtad/rajtatok múlik. A gimis barátok általában jobban megmaradnak mint az általánososok (de szép szó, lehet nincs is ilyen), mert ott még nagyon gyerek mindenki.

Nem másabb, viszont más.

Alapvetően ugyanolyan, csak hiányoznak az osztályból az analfabéták, akik visszahúzzák a többieket a tanulásban, és akik miatt az egyszeregyet kell gyakorolni még nyolcadikban is, és unalmukban a többiek molesztálásával szereznek örömöt maguknak, és ennélfogva gyorsabban lehet haladni az anyagban, több súly van a tanuláson, kevesebb energia kell, hogy megvédd magad a hülyéktől. Nekem ez volt a fő különbség, sokkal nyugodtabb és biztonságosabb lett az életem. Viszont többet kell tanulni, és több önállóságot is várnak el a tanulásban.

Én jobban szerettem az általánost. Kisebb volt (viszonylag) az osztálylétszám, 25 emberkére mégiscsak jobban lehet figyelni, mint 35-re. A tanárok nem dicsérnek,nekem meg kevés az önbizalmam.:/

Itt felszínesebb kapcsolataim alakultak ki, mert ugye kevesebb idő van megismerni a másikat, meg már nem kiskorától kezdve ismered. Gúnyolódás mindenhol van.

Állítólag a gimis évek a "legszebb éveink", de remélem, hogy nem, mert akkor nagyon szar ez az élet. Hát, ezzel nem csináltam neked kedvet, de ez a véleményem sajnos.

Én sokkal jobban szerettem a gimit. Kezdjük ott mondjuk, hogy "válogatott" osztály voltunk (a mi felvételink még nem is csak a központi felvételin múlt, hanem külön szóbelink volt, minden tagozatra) és ide tényleg az jött, aki tanulni akart. Természetesen voltak gyenge láncszemek, de ők az első egy vagy legkésőbb 2. évben elmentek tőlünk, így tényleg csak a normálisak maradtak. Nagyon sokszínű és intelligens osztálynak tartom magunkat mind a mai napig, soha nem volt gúnyolódás, se piszkálódás, pedig volt nálunk tipikus "stréber" meg voltak butácskák is, de tényleg, soha senkit nem ért atrocitás. Ellentétben az általános iskolával, ahol ha jobbra néztem, azért cikiztek ki, ha balra, akkor meg azért. Ott csak az volt a menő, hogy melyik parasztgyereknek lesz hamarabb egy sufnituning Ladája. Más perspektíva aligha volt az életükben. Az általános sulis osztályomból HÁRMAN vagyunk egyetemisták, a többi beérte egy fodrász - műkörmös - villanyszerelő OKJ-vel.

A tanulást komolyabban kell venni, ez biztos. Mondjuk én csak az utolsó 2 évben vettem igazán komolyan, azért, hogy az érettségim jól sikerüljön. A tanárok többet várnak el tőled, önállóbbnak kell lenned egy fokkal, nem riaszthatod minden kis piszlicsáré dologgal az ofődet. :D

Nekem ezek voltak a tapasztalataim.